Tolnai Pál - Elefánty Sándor: Hogyan tanítsuk a bibliai történeteket az evang. népiskola III.-IV. osztályában (Nyíregyháza, 1932)
B. évi anyag - Újszövetségi történetek
279 dag embert pedig szívesen vállalja el mindenki rokonának, azért mennek e! olyan sokan a temetésére. Hanem ezzel nincs ám még vége a történetnek, mert csak a földön van mindennek vége a halállal, Az ember élete, tudjuk, hogy nem végződik ám a halállal, mert a mi halhatatlan lelkünk tovább él. A gonosz, istentelen ember lelke örök kárhozatban, a jó, istenfélő ember lelke pedig örök üdvösségben él tovább. A gazdag ember lelke elkárhozott s úgy égette bűneinek a kínja, mintha a pokolnak a tüzes lángjai égetnék a húsát. A büszke gazdag a halála után nyomorúlt szegény lett. Az a Lázár pedig, aki olyan nyomorúságban tengette életét, elnyerte lelkének üdvösségét. Mivel a fö'dön Isten volt az erőssége, a halál után Isten megoltalmazta lelkét a kárhozattól. Begyógyultak rettenetes sebei, elmúlt minden fájdalma és ott az üdvözüitek seregében dicsérte angyalok karával együtt az Istent. Abból a Lázárból, aki a földön olyan ágrólszakadt szegény volt, a mennyországban végtelen boldog és gazdag ember lett. És lássátok, — gyermekeim — az a gőgös, büszke és gazdag ember, aki szóba sem állt ezzel a nyomorúlt Lázárral, (ki ott koldult palotájának ajtaja előtt), itt a másvilágon megszégyenült, mert látta, hogy a szegény Lázárból boldog gazdag lett, mert az övé lett a mennyország. Belőle pedig nyomorúságos szenvedő lett, mert lelke pokolba, kárhozatba jutott _S most ez a üsz ke gazdag, aki sohasem szorúlt a földön senkire, szánandó koldus lett, mert elkezdett keservesen rimánkodni a mennyei királynak, hogy eressze le őhozzá, mert tüzel és lángol az egész teste a kárhozat szenvedésétől és szeretné, ha Lázár vízzel hűsítené kínjait. Csakhogy erre azt a lesújtó választ kapta, hogy sem a pokolból a mennyországba, sem a mennyországból a pokolba senki át nem mehet, mert, aki az életben csak a vagyonnak és mulatozásnak élt, mint a gazdag, az menthetetlenül a kárhozat helyére jut azonnal a halála után, aki pedig az Istenben bízott s szegénységét is türelemmel viselte, mint a Lázár, annak a jó Isten megkegyelmez és lelkének nyugalmat, üdvösséget ad. Hiába könyörgött tehát a gazdag, most már minden késő volt. Ekkor a gazdag ismét könyörgésre fogta a dolgot s arra kérte az égi Bírót, hogy legalább Lázár az ő öt testvéréhez mehessen vissza a földre és figyelmeztesse őket: Tartsák meg Istennek parancsolatját, szeressék felebarátjukat s ne a vagyonban gyönyörködjenek, hanem törődjenek a lelkűk sorsával. Csakhogy — gyermekek — a mennyei király ezt a második kérését sem tel- lesitette a gazdagnak, mert hiszen Istennek a törvényét éppen úgy ismerhette ez a gazdag ember is a Bibliából, meg a templomból, mint az ő testvérei. Azzal bizony senki sem mentegetheti magát, hogy én nem is ismerem az Isten törvényét, mert megtanított az édesanyja mindenkit imádkozni, hiszen hányszor a lelkünkre kötötték, hogy szeressük az Istent és szeressük felebará
