Tolnai Pál - Elefánty Sándor: Hogyan tanítsuk a bibliai történeteket az evang. népiskola III.-IV. osztályában (Nyíregyháza, 1932)
A. évi anyag - Újszövetségi történetek
162 nak-e a tanítványok ?, (Kérdő tekintetek.) Megint kérdéssel fele* lek kérdő tekintetekre: Ha a tanítványokat aratóknak, mondtam, mi lehetett Jézus? (A gyermek az aratás és arató kapcsolatából megtalálja a magvető és a mag fogalmi kifejezését.) — Magvető. Én is azt hiszem. Milyen magot vethetett, hinthetett el Jézus három éven át ? (Evvel a két utolsó szóval még közelebb jutnak a mag megnevezéséhez.) Tanításait. — Isten igéjét. — Ugyan, el tudnád-e mondani Jézus tanításait röviden ? — Szeresd a te Uradat—, felebarátodat, mint— — Hová hulltak a magvak ? — A hallgatók leikébe. — Igen, ott benn érlelődött. — Most itt a pünkösd _Aratnak a tanítványok. Csűrbe takarnak. (Csupa meg n em értett, meg nem magyarázott szavak, mi mellett most elsuhanok, majd a tanítás során megérlelődik a megértésre.) Csakhogy ehhez a betakarításhoz emberi szó nem elég. Lelki erő kell hozzá. Még pedig Istené. — Szentlélek. 2. Pünkösdi környezet Jeruzsálemben. — Ki látott már aratási ünnepet ? — Elmondják. — Én is mutatok egyet, itt a képe. (Felteszem a vall.- és Sfözokt. min. ilyen nevű kiadványát.) Beszélni kezdenek: Ott a gazda a tornácon_ Családja is_ Itt az arató lányok_ Az aratás vezetője— Leveszi kalapját.— Hálát ad a gazdának_ Koszorúval kedveskednek a gazdának_ H átul látszanak a terméssel megrakott szekerek_ Hozzák a csűrbe a magot— A gazda csűrébe... (Elteszem a képet. Most a kép emlékei dolgoznak a gyermeki elmében, könnyű lesz analóg esetekbe állítani történetünket s az előbb elejtett szavakat analógiával megvilágítani.) Ilyen ünnepe volt a zsidóknak a pünkösd. El is jött minden zsidó. — Ugyan honnét? — Zsidóországból, — mondják. De máshol is laktak, — mondom, — Görögországban, Rómában, Spanyolországban, Kisázsiában, Afrikában, Egyiptomban s azon a sok szigeten, ami a Földközi tengerben van. (Rajzzal magyarázok.) Ez a sok zsidó egy gazdát ismert _(Várok.) Istent! — mondják örömmel. — Úgy van. — E gy tornácon adta le aratási koszorúját__Jeruzsálemben. Hogyan adta le ? — Elégette áldozatát az Ur oltárán. (Mutatok a rajzra. Színes krétával húzott vonalakkal jelölőm meg az egy cél, — Jeruzsálem felé haladó hajókat, karavánokat, búcsúsokat.) Mind egy helyre utazik_Jeruzsálembe__ Egyik? (Mutatom a jeleket: h ajó, teve, utasok képét a rajzon.) — Hajón. — A másik ? — Tevén. — A szegényebbje ? — Gyalog. — Mennyi népség lehetett akkor Jeruzsálemben! — Mint egy nagy vásár— Annál is nagyobb. — Megismerni az idegent ? — Hogyne! — Öltözetük? — Tarka. — (Részletezés.) Hát a beszédjük? — Hát még az! — Egyik görögül, a másik latinul beszél slb. — S az mind a templom körül nyüzsög, tolakszik, hogy minél hamarább áldozhasson_És? — Indulhasson haza. — Milyen lárma lehetett ott! B izony gyerekek, amellett kihallatszik az áldozásnál a templomi ének, a zsoltárok hangja, kürtje, sípja, a nép ujjongása. Igazatok
