Tolnai Pál - Elefánty Sándor: Hogyan tanítsuk a bibliai történeteket az evang. népiskola III.-IV. osztályában (Nyíregyháza, 1932)
A. évi anyag - Újszövetségi történetek
m 3. Célkitűzés. Isten azonban akaratát végrehajtja. Feltámaszt}! az emberek erkölcsi eszményét, a Jézust. Neki királynak kell lenni fenn a mennyorszáqban! De szép ez még el is gondolni, gyerekek !Hát még, ha el is mondom. — Mondja el tanitóbácsil Hallgatjuk L„ II. Tárgyalás. Elmondom a feltámadás történetét. Rz asszonyok boldog reménységgel indultak vasárnap virradóra a sirhoz, hogy ők is beillatositsák a drága hóitat szeretetek jeleivel, összeadott filléreik árán szerzett kénetekkel. Még sötét volt, mikor elindultak. Köd borúit az alvó városra, ők meg mentek bátran, szinte sietve a Golgota felé vivő úton. Kő sebezte meg sötétben botorkáló lábukat, szemük ködös fátyola el-eltévesztette az utat, de ők mindezt nem érezték, csak az a tudat hajtotta, boldogította valamennyit: minden lépéssel közelebb a drága sirhoz, a szeretett Mesterhez. Vájjon, hogyan menjünk be a sírba? — törte meg egyhangú lépésűk kopogását Magdolna szava, — a nehéz követ a mi gyönqe erőnk el nem veheti! Férfi meg nincs itt a közelben, — aggódott Mária. — Már ide fehérük a sírkő 1 — szólt bánatosan Salomé. — De nincs a kő a sir száján! — kiáltanak fel egyszerre, félelemmel vegyes örömmel. — Elguritották 1 — Talán a papok szolgái jártak ott? — Rz nem leheli Azok lopták volna el? Dehogy, — mosolyodott el Mária, — tudjátok földrengés rázta meg Jeruzsálemet. — Igen, igen! a földrengés, — derült homlokukra a reménység. Ki is járt volna itt az éjjel? — magyarázkodik Salome. — Ott sötétlik, ni, a sir nyitott ajtaja— — Gyerünk be! — biztatták eqymást. — Mitől félnének? Az fekszik ott, akit szeretnek, attól nem félnek. Hisz ő volt az életük. Nincs okuk hát félelemre _Beléptek, de lábuk földbe gyökeredz ett az ámulattól. Ragyogó fénuözönben ott ült egy angyal a sírban, vakitó fehér ruhája, tündöklő tekintete mennyei, Isten követe— Az asszonyok sikitása félelmesen visszhangzott a siri üregben... — Asszonyok! — nyomta el a sikitás ijedelmét az angyal, — ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek, eltemettek? Nincs itt! Feltámadt 8z Ur! Itt a helye, ahol feküdt. Vigyetek örömhírt tanítványainak. — Az ámuló, sikongó asszonyok hanyatt-homlok futottak ki a siri kriptából— Hevesen vert a szivük a boldogságtól, lelkűkből eloszlott az ijedelem s boldogan toppantak be lihegve a busongó tanítványokhoz. — „Feltámadt az Ur! Feltámadt 1_ Angyal mondta: Nincs ott az Ur a sirban!“ A tanítványok nem tudtak hová lenni a csodálkozástól. Péter és János elfutottak a sirhoz, bementek, de csak a lepedőket találták ott, melyben Jézus feküdt. Az angyal már elment. Milyen édes remények megvalósulása támadt a tanítványok lelkében. Újra látják az Urat_Eljön__, újra köztük él. — De Mária Magdolna nem tudta elhinni az Ur feltámadását. Szeme káprázott, keserű könny ült szemében... Elvitte valaki az Urat, — aki őt
