Frenyó Lajos: A megváltó eljövetelének előkészítése az Ószövetségben - Ószövetségi élet- és jellemképek s tanítások (Eperjes, 1914)

II. A zsidó nép őstörténete - 5. Izsák, az ígéret fia

8

Hagyjad a jó Istenre Minden te utadat!

Ha bánt szíved keserve,

O néked nyugtot ad.

Ki az eget hordozza S oszlat felhőt, szelet:

Napját rád is felhozza,

Atyád ő, áld s szeret.

Dallam : Szívem szerint kívánom. — D. é. 370. 1.

5. §. Izsák, az ígéret fia.

I. Móz. 21—22. r.

Az Úr Ábrahámmal szövetséget is kötött és megújította az Ígéreteket, melyeket előbb tett neki, mondván: »Tekints fel az égre és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod, — így lesznek a te utódaid". Később hírül is adta neki, hogy egy év múlva Sárának fia lesz.

Egy év múlva az Úr Ígérete beteljesedett: Sárának fia született és Ábrahám elnevezte Izsáknak.

Ábrahám nagyon istenfélő volt s az Úr akaratát mindenben híven igyekezett teljesíteni. Mikor Izsák gyermekifjúvá fejlett, útrakelt vele s a Moriah hegyére ment, hogy ott fiát Istennek feláldozza. Készséggel követte édesatyját Izsák s csak azt kérdezte, mikor a Moriah lejtőjén fölfelé haladtak: »Hol van az áldozatra való állat?" Midőn atyja azzal világosította fel, hogy: »Isten majd gondoskodik róla", — gyermekszíve megnyugodott a feleleten.

Mikor Ábrahám felépítette az oltárt, rárakta a fát, megkötözte fiát s rátette az oltárra, hogy feláldozza. Izsák gyermeki engedelmességgel tűrte, amit atyja vele tett.

Amint azonban Ábrahám Isten iránt ilyen készségesnek bizonyult, az Úr kijelentéséből megértette, hogy fiát nem kell a pogányok szokása szerint feláldoznia, hanem kost áldozhat fel helyette Ábrahám tehát kost