Binder Pál: Brassói magyar krónikások és barcasági evangélikus egyháztörténészek (1550-1800) (Szecseleváros, 2000)
Bevezető tanulmány
malom, Kereszt, Leprás és Korcsma utcákban, Martonfalván és Gácsmajorban mindvégig nagy számban éltek magyar plebejusok^10^ A gazdag brassói céhespolgárok, román és görög kereskedők szívesen fogadtak fel magyar szolgákat és szolgálókat, egyes céhek például a késművesek is alkalmaztak magyar vas- verőket, a molnárok molnár legényeket. A brassói magyar társadalom legfelső rétegét a törcsvári porkolábok alkották, az egyes jobbágyfalvak provisorai vagy udvarbírói, a város alkalmazásában levő deákok, prókátorok,lelkészek és iskolamesterek szintén ehhez a réteghez tartoztak. A XVII. században ide számították még a városi darabontok kapitányait és a brassói vámhivatal vámosait, bár az utóbbiak,nemesek lévén, általában csak időlegesen tartózkodtak a városban. Brassó magyar társadalma teljesen nyitott volt, nagy társadalmi és földrajzi mobilitás jellemezte. A más helységbeliekkel s más anyanyelvüekkel kötött vegyes házasság valószínűleg több volt, mint az endogám frígykötés. A sajátos királyföldi viszonyok következtében mikor is a natio a származásától és nem az anya- nyelvétől függött, elég gyakori volt, hogy a magyar eklézsia hívei között olyan szász eredetű kolozsvári vagy más helységbeli (rendszerint vegyes házasságból született) személy is megjelent, aki bár magyar anyanyelvű volt, származását alapul véve azonban tagja lehetett a szász céheknek. A plebejusság a városi társadalom alsó rétegét alkotta (sorai a vegyes házasságok elvándorlás és asszimiláció következményeként állandó mozgásban, változásban voltak). Társadalmilag s a XVII. század végéig etnikailag is jóval egységesebb képet mutattak a törcsvári uradalomhoz tartozó kilenc falu (Hosszúfalu, Csernátfalu, Türkös és Bácsfalu, Tatrang, Pürkerec, Zajzon, Apáca, Krizba) lakói. Birtoklástörténeti szempontból Zernyest, Tohán és Barcaújfalu nem Törcsvárhoz, hanem közvetlenül Brassóhoz tartozott. A falvak lakóinak zömét a Brassó zálog (1498-1650), majd örökös tulajdonában levő jobbágyok (1651-1848) alkották. Közülük nevezte ki a földesúr udvarbírája az elöljárókat: Hétfaluban folnagy, Apácán és Krizbán bíró volt a neve. Az egyházfiak barcasági neve gocsmán. A kilencfalusi 7
