Lehoczky Egyed: A népiskolai evangélikus keresztyén vallástanítás módszertana - Tanító- és tanítónőképző-intézetek, a létesítendő tanítóképző-akadémiák és a vallástanítói továbbképzés céljaira (Miskolc, 1940)

IV. A népiskolai vallástanítás tárgyainak tanítási módja - A. Történeti anyagok

vallástanítási tanterv az egyháztörténelem anyagát az V., VI., VII. osztályokban a következőképpen állapította meg :

Y. oszt.: Az anyaszentegyház megalakulása. Az apostolok. Saul —* Pál. Pál missziói munkája. Az első keresztyének élete. Az üldöztetések. Nagy Konstantin. A keresztyén egyház megromlása. Elöreformátorok. Luther. (Harca, műve.) Vallási ügyeket tárgyaló birodalmi gyűlések. A harmincéves háború. Gusztáv Adolf. Az evangélikus egyház belső élete a XIX. században.

VI. oszt. : Az előző évi anyag ismétlése után : A magyarországi reformáció. A reformáció első nyomai hazánkban. Magyar reformátorok. A reformáció ügyét szolgáló fejedelmek (Bocskay, Bethlen, Rákóczi, Thököly). A vallásszabadságot biztosító békekötések. A protestantizmus üldözése. II. József türelmi rendelete. A XVIII. és XIX. század egyházi törvényei. Egyházunk szervezete. Egyházunk intézményei.

VII. oszt. : Egyházismertetés: A hazai evangélikus egyház szervezeti kialakulásának történeti rajza. A jelenlegi magyar evangélikus egyház épülete: gyülekezetek, missziói egyházközségek és szórványok, egyházmegye, kerületek, egyházegyetem helyzete és élete. Az egyház lelki arcának megrajzolása. Buzdító hatású külföldi egyházi képek. — Az egyházi szolgálatra való nevelés : a gyülekezeti munkásságok és szolgálatok ismertetése.

c) Az egyháztörténelem tanításának módja sok tekintetben hasonlít a bibliai történetek tanításához. Nem a sok szó, adat és esemény a fontos, hanem a jól kiválasztott, jellemző (tipikus) személyek és események. Itt is inkább élet- és jellemképeket adunk, mint azt tettük a bibliai történeteknél. A tárgyalásnak a középpontjába tehát kiváló egyháztörténeti személyiségeket (Pál apostol, Nagy Konstantin, Bonifácius, Augustinus, Savonarola, főképpen Luther, Melanchton, Francke, Wiehern ; nálunk Dévai Biró Mátyás, Bethlen Gábor, Thököly Imre, a gályarabok stb.) kell állítanunk, akik tipikus képviselői valamely korszaknak vagy egyháztörténeti mozgalomnak. A nagy hithösök és egyháztörténeti személyiségek kiemelésére azért van szükség, hogy a gyermekek velük foglalkozva, erős érzelmi hatásokat éljenek át, csodálják, szeressék, tiszteljék őket és példájuk követésére lelkesedjenek. Vigyázzunk azonban, hogy ezeknek a személyiségeknek a bemutatásánál ne kerüljünk összeütközésbe a történeti igazsággal és valószerűséggel, s a személyük iránti tisztelet és kegyelet ne vezessen minket hamis és valótlan idealizálásra. Nem voltak ök „szentek“, hanem csak Isten