Lehoczky Egyed: A népiskolai evangélikus keresztyén vallástanítás módszertana - Tanító- és tanítónőképző-intézetek, a létesítendő tanítóképző-akadémiák és a vallástanítói továbbképzés céljaira (Miskolc, 1940)
Bevezetés
BEVEZETÉS. 1. A vallástanítás módszertanának fogalma, jogosultsága és felosztása. Azt a tudományt, mely megfontolt rendben és összefüggésben a keresztyén nevelésre és vallástanításra vonatkozó ismereteket nyújtja, keresztyén vallástanítástannak nevezzük. Régebbi neve katechetika volt és eredetileg a keresztyén egyházba felvételüket kívánó felnőttek (katechuménok) val- lástauítását jelentette. Ma azonban a katechetika olyan egyházi tudományt jelent, mely elsősorban a már megkeresztelt, tehát az egyház kötelékébe tartozó ifjúság vallástanításának elméletével foglalkozik. A keresztyén vallástanítástannak azt a részét, mely egyrészt a keresztyén vallástanítás általános módjára vonatkozó alapelveket, másrészt az egyes vallástani tárgyakra vonatkozó részletes utasításokat adja, a vallástanítás módszertanának nevezzük. Ha pedig azt nézzük, hogy milyen viszonyban van a keresztyén vallástanítástan az általános neveléstudomány- nyal, akkor két dolgot kell megállapítanunk : 1. A keresztyén vallástanítástan (katechetika), mivel benne is nevelésről és tanításról van szó, nem szakadhat el teljesen az általános neveléstudománytól, különösen pedig tanítási eljárásában fel kell használnia annak tanítás- és módszertani tanácsait és útbaigazításait. 2. Viszont a keresztyén tanítástan sajátságos önálló helyzetét — a világi neveléstudománnyal szemben — biztosítja az a körülmény, hogy egészen más a keresztyén vallás célja és tárgyköre, mint a világi tudományoké. (A világi tudományok elsősorban ismereteket nyújtanak és tanításukkal a gyermekek testi és lelki készségeit és tehetségeit akarják kifejleszteni. A keresztyén vallás rámutat a magát kinyilatkoztató Istenre és engedelmességre akar indítani iránta.) Ezért jogosult az a követelés, hogy az evangélikus vallástanítás módszerének az anyaghoz (evangélium) kell al1
