Zsilinszky Mihály: Keresztyén hit- és erkölcstan főgymnasiumi és főreáltanodai protestáns ifjúság számára (Budapest, 1891)
Ötödik rész. Az üdv elsajátításáról és a ker. életről - 31. Vagyon- és élvezetről
75 Hogy pedig az élet fáradalmait kipihenjük, s a munkához uj erőt és kedvet kapjunk, nem szabad elvonni magunktól az élet ártatlan örömeit és élveit sem. 3) De valamint mindenben, úgy különösen az úgynevezett mulatságokban kell a kellő mértéket megtartani, hogy élv- hajhászat által erkölcsi méltóságunk le ne alacsonyitassék.4) A vagyonszerzés, ha nem tétetik céllá, nem ellenkezik a ke- resztyénség tanaival. A vagyonszerzésnél figyelnünk kell arra, hogy 1. keresztyén lelkülettel; 2. erkölcsös eszközökkel, munkával és nem játékkal, koczka, kártya, lutria, szerencsejátékokkal, uzsorával vagy örökségleséssel szerezzük azt; 3) hogy határa a jó megvalósithatásának határa. A sz. irás arra fekteti a súlyt, hogy a vagyonszerzésben meg ne feledkezzünk szellemi kincsek szerzéséről. Luk. 12, 21. I. Ján. 3. 17. — Mit jelentett hajdan a vagyonközösség? s mi az ujabbkori communismus ? — A megszerzett vagyont meg kell becsülni. A takarékosság példája maga Jézus, midőn étel után azt mondá tanitványainak : szedjétek fel a maradék darabokat, hogy semmi el ne vesszen benne. Ján. 6, 12. V. ö. II. Thess. 3, 12. Zsid. 13, 5. Pred. 5, 18. Péld. 13, 11 ; 24, 4. A takarékos csak hasznosra költ és a jövőre is gondol. 2) Semmi sem bir oly általános csábító erővel, mint a vagyon ; azért leggyakrabban tapasztalhatjuk, hogy némely emberek a vagyonnak túlságos szeretetéből : 1) elégületlenekké, 2) nyugtalanul gondoskodókká, Máté 6 V. 24 sk. 3) kincsvágyókká, 4) uzsorásokká, 5) irigyekké (az irigy isten országát örökségül nem veheti. Gál. 5. V. 21.) 6) fösvényekké lesznek. A fösvények isten országát örökségül nem bírhatják I. Kor. 6. V. 10. Ef. 5. V. 51 ; mások pedig a meglevő vagyonban elbizakodván : 1) könyelmüekké, 2) pazarlókká, 3) tékozlókká válnak. Mindezek félre ismerik a vagyon becsét, s vétket követnek el önmaguk és embertársaik iránt. A sz. irás számtalan helyen óv bennünket intelmeivel az ilyen vétkektől. V. ö. Luk. 12, 15. sk. Kol. 3, 5. I. Tim. 6, 10. Zsid. 13, 5. Préd. 5, 9. sk. 6, 1. sk. Péld. 15, 27; 13, 11. — Még a pogány Írók is kárhoztatják e vétket. Sail. Cat. 11. Cic. de off. I. 20. Seneca op. 115. 8) A mulatság az élet gyönyöreihez tartozik. Maga Isten tett bennünket fogékonyakká a földi örömök iránt, s azért ezek élvezete magában véve éppen úgy nem bűn, mint ellenkezőleg az élvezetektől való minden megtartóztatás nem erény. Példa ebben is maga
