Mayer Endre: Evangyelmi hit- és erkölcstan a középiskolák IV. osztálya számára (Eperjes, 1887)
I. szakasz. Az istenről s az emberről
10 Az isten mindenütt jelenlevő, mert mint szellem nincsen korlátolva a tér által, hanem mindenütt ott lehet az általa teremtett mindenségben Zsolt. 139, 7—10. Hová mennék a te lelked előtt, és a te orczád előtt hová futnék ? ha a mennybe megyek ott vagy ; ha a koporsóba vetem az én ágyamat, ott is jelen vagy; ha olyan szárnyaim volnának is, mint a hajnalnak és a tengernek utolsó határánál laknám is : oda is a te kezed vinne engemet és a te jobb kezed megfogna engemet, Lásd Jákob történetében I. Móz. 28, 10—22. Az isten mindentudó, mert mindenről van tudomása, belát az emberek sziveibe s ismeri gondolataikat. Zsolt. 139, 1—4 Uram te megkísértettél és ismersz engemet ; te tudod az én ülésemet és felkelésemet, távol látod az én gondolatomat. Az én ösvényemet és lefekvésemet körülvetted és minden én utaimat jól tudod; mikor még az én nyelvem alatt nincsen a beszéd : ime uram te azt mind jól tudod. Az isten mindenható, mert parancsszavára előállott a világ s mert mindent megtehet, a mit szent akarata megkíván. Zsolt. 135, G. Mindeneket, valamiket akar az úr cselekszik mennyekben és a földön, a tengerben és minden mélységekben. Zsolt. 115, 3. De a mi istenünk a mennyben vagyon, ki mindeneket, a melyeket akart, teremtett. A világnak tökéletessége azon meggyőződésre vezet, hogy az isten bölcs-, azaz ő csak azt teszi, a mi szent czéljainak legjobban megfelel, és csak oly eszközöket használ, a melyek összhangzásban álanak czéljaival. Gyarló emberi eszünk sokszor nem tudja felfogni s megérteni istennek háztartását, de a természet csudálatos remije mindenkor meggyőzhet az isten bölcseségéről. Zsolt. 104, 24. Mely nagyok a te cselekedeteid uram ! Mindeneket bölcsen teremtettél betölt a föld a te gazdagságiddal. Példab. 3 19. Az úr bölcseséggel fundálta a földet, erősítette az egeket értelemmel. Mivel mindnyájunkat egy erkölcsi törvény alapján életünk szerint Ítél meg, egyenlően jutalmaz s egyenlően büntet és nem személyválogató, azért iyazsáf/osnak nevezzük. Rom. 2, G—11. Ki megfizet mindennek az ő cselekedetei szerint. Azoknak, a kik a jó cselekedetekben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, megfizet örök élettel; azoknak pedig, a kik versenyesek és a kik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, megfizet hirtelen búsulással és haraggal. Nyomorúság és szorongató veszedelem lészen minden gonosz cselekedő ember lelkének, zsidónak először, azután görögnek, mert nincsen isten előtt személyválogatás. Zsolt. 5, 5—7. Mert nem oly isten vagy te, ki gyönyörködnél a hitetlenségben, nem lakik te nálad a gonosz. Nem állnak meg a te szemeid előtt a kevélyek, és gyűlölsz minden gonosz cseleke- dőket. Elveszted a kik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert gyűlöli az úr Lásd Máté 25, 14 — 30 a talentumokról és Luk. 19, 11—27 a girákról szóló parabolákat.
