Mayer Endre: Evangyelmi hit- és erkölcstan a középiskolák IV. osztálya számára (Eperjes, 1887)
II. szakasz. Krisztusról s a megváltásról
16 akarták veszíteni s kerestek alkalmat elfogatásira s megöletésére. Ez mind addig nem sikerült nekik, míg el nem érkezett az isten által határozott végső óra. Elfogatását ekkor áruló tanítványa Judás Iskariotes segítette elő, ki is őt majdnem 3 évi működés után 30 ezüst pénzért adta el a zsidóknak. A zsidók kúsvétje előtti éjjel az olajfák hegyén fogták el a főbb papok által küldött poroszlók s vitték előbb a zsidó főpaphoz, majd Pontius Pilátushoz Judea helytartójához, onnan Herodeshez a galileai helytartóhoz s ismét Pontius Pilátushoz, a ki azután kimondta felette az Ítéletet, hogy keresztre feszíttessék Még az nap, a mikor felette az ítélet, kimondatott, pénteki napon, keresztre feszítették és eltemették; de már harmad napra, vasárnap reggel megdicsőüllen feltámadt sírjából s 40 napi itt tartózkodása után felment a mennyekbe az atyához. 13. §. A megváltásról. Jézusnak művét megváltásnak s őt magát megváltónak szoktuk nevezni. Mivel ugyanis az emberiség úgy vallásilag, mint erkölcsileg sülyedt volt s teljesen a bűn hatalmában és rabságában sínylődött: azért Jézusnak bizonyos váltságdíjat kellett fizetnie, hogy ezen hatalomtól megszabadítsa s a rabságból megváltsa. Bűneik miatt örökhalált kellett volna halniok az embereknek ; de mivel Jézus büntelen életével megtörte a bűn és halál hatalmát s ártatlan szenvedéseivel és kereszthalálával az emberek helyett szenvedett és halt meg: azért az emberek megváltattak s az örök kárhozattól szabadokká lettek. A bűntől s bűntudattól oly módon szabadított meg bennünket, hogy megtanított, mikép élhetünk istennek tetsző életet s mikép engesztelhetjük ki, ha ellene vétkeztünk. A haláltól akképen tett szabaddá, hogy azt csendes álommá s a mennyországba vezető ajtóvá változtatta minden hívőre nézve, a midőn bizonyossá tett bennünket a feltámadásról. A váltság-díja a melyet az elvesztett és elkárhozott emberiségért fizetett, nem volt sem arany, sem ezüst, hanem az ő szent és drága vére, ártatlan szenvedése és halála. Luk. 16, 10. Azért jött az embernek fia, hogy fölkeresse és megtartsa a mi elveszett vala. I. Ján. 1,7. A Jézus Krisztusnak vére tisztít meg minket minden bűneinktől. I. Pét. 2, 24. Krisztus a mi bűneinket hordozta az ő testében a fán, hogy a bűnnek meghalván élnénk az igazságnak, kinek sebeivel gyógyultunk meg. Ján. 11, 25. Én vagyok a feltámadás és az élet a ki én bennem hiszen, ha meghal is él. I. Kor. 15, 55, 56. Hol vagyon halál a te diadalmad? hol vagyon koporsó a te fulánkod? Az istennek legyen hála, ki adott nekünk diadalmat a mi urunk Jézus Krisztus által. I. Péter 1, 18, 19. Nem veszendő állatokon, mint aranyon, vagy ezüstön váltattatok meg a ti hiábavaló éltetekből, melyet a fi atyáitoknak tanításából vettetek volt, hanem drágalátos véren, tudniillik a mukula nélkül és szeplő nélkül, való báránynak a Krisztusnak vérén.
