Pálfy József: A keresztyén anyaszentegyház története a magyar protestáns egyház részletesebb történetével - Protestáns középiskolák, tanítóképzők és felső leányiskolák számára (Budapest, 1917)
Harmadik rész - A protestáns egyház története Magyarországban. 1517-1917 - 19. Fejezet. A hitjavítás elterjedése Magyarhonban a bécsi békekötés törvénybeiktatásáig
— 102 főúr, íökép Báthory István költségén. S ezt a fordítási használják mind e.mai napig minden magyar gyülekezetünkben. De más épületes könyveket is terjesztettek reformátoraink a nép között mindjárt a hitjavítás első évtizedeiben. így Luther kisebb és nagyobb kátéja már korán használatban volt iskoláinkban, úgyszintén a heidelbergi kéte a helv. hitvallású gyülekezetekben. — Számos prédikációt adott ki Bornemisza Péter, ezenkívül Kulcsár György ülsólendvai lelkész, Huszár Gál és mások. — Egyházi é n e k e ke t mtak Bornemisza, Huszár, Sztárai, Skarica, Szegedi Gergely, Baé z\ András, Dévai és többek. Énekes könyveink közül a legrégibbek az evangélikusoknál: Gálszécsi Istváné 1536)y Bornemisza Péteré (1582), a bártfai énekeskönyv 1593): a reformátusoknál Huszár Gálé (1560), Szegedi Gergelyé (1569) és Gönczy Györgyé (1592), mely a 17-dik század végéig 15 kiadást ért meg. Dávid zsoltárait versekbe szedte és kiadta Szenei Molnár Albert 1607-ben, s ez lett a biblia után a legelterjedtebb magyar könyv. 117. §. Az evang. egyház terjedésének meg- gátlása végett tett kísérletek. Könnyen elgondolhatjuk, hogy a hitjavításnak ily szerencsés elterjedése magyar hazánkban nem történt minden nehézség nélkül. Róma nem mulasztott el semmit, hogy a hatalmát fenyegető javítást lehetőleg gátolja. E törekvésében a magyar clerus kész eszközül ajánlkozott néki. — János Zsigmond birtokain, ennek egyik gyámja, Martinuzzi György nagyváradi püspök volt az evangéliomiak legnagyobb ellensege. Az evang. egyház szerencsés felvirágzása főkép az esztergomi érseket Oláh Miklóst nyugtalanította, ki rendkívüli eszközök felől kezdett gondolkodni a r. kath. egyház fenntartása s az evang. hit terjedésének meggátlása végett. Ez okból telepítette meg 1561-ben a jezsuitákat N.-Szombatban, akiknek azonban csakhamar el kellett innen távozniok. Hasonló sors érte őket Erdélyben is, hova Báthorí István lengyel király küldött először (1579) jezsuitákat, de már
