Pálfy József: A keresztyén anyaszentegyház története a magyar protestáns egyház részletesebb történetével - Protestáns középiskolák, tanítóképzők és felső leányiskolák számára (Budapest, 1917)

Harmadik rész - A protestáns egyház története Magyarországban. 1517-1917 - 19. Fejezet. A hitjavítás elterjedése Magyarhonban a bécsi békekötés törvénybeiktatásáig

100 —

és világiak jelenlétével. E gyűléseket közönségesen z s i Hatoknak nevezték. Az első ily zsinatot magyar hazánkban Erdődön 1545-ben tartották; Erdélyben pedig kevéssel előbb ugyanazon évben Medgyesen. Az ágost. és helvét hitvallásúak első zsinatai leginkább az egyházi tan és egyházi törvények megállapításával foglalkoztak.

115. §. Az istentisztelet elrendezése, lelkészek alkalmazása.

Gyülekezeteink valamint szabadon, minden felsőbb befolyás nélkül alakultak, úgy istenitiszteletüket is szabadon rendezték. Mindenik az isteni ige hirdetését ismerte ugyan el az istenitisztelet főrészének, emellett azonban a r. kath. egyház szertartásai közül is többet vagy kevesebbet megtartott. Legtöbbet tartottak meg azokból az erdélyhoni szász lutheránus gyülekezetek, melyek csakhamar, a hitjavítás első évtizedeiben rendezték liturgiájokat. A felsőmagyarországi ág. hitv. gyülekezetek liturgiája sokban hasonlít ezekéhez; míg a dunántúli magyar gyülekezetek sokkal egyszerűbben rendezték istenitiszteletöket. Az istenitisztelet egyöntetűvé tétele végett a dunántúli ág., hitvallású evangélikus esperesek 1598-ban egy magyar Agenda-könyvet adtak ki.

A helvét hitvallásúak még a dunántúli magyar ágostai hitvallásúaknái is egyszerűbben rendezték istenitiszteletüket. Ezek ugyais, úgyszólván minden liturgiát mellőzve, egyedül a prédikációra szorítkoztak, s mindegyik gyülekezet űgv intézkedett e tekintetben, amint néki legcélszerűbbnek látszott. Jókor igyekeztek azonban az istenitisztelet rendében bizonyos egyformaságot követni, s úgy látszik, nagyobbrészint a debreceni egyházban Mélius Péter által készített rendtartást fogadták el, s már jóval a bécsi békekötés előtt intézkedtek zsinati- lag is egyházi szertartásaik ügyében.

Arra pedig különösen ügyeltek gyülekezeteink a hitjavítás első századaiban, hogy nemcsak hitükért buzgó, hanem tudományosan kiképzett férfiakat alkalmazzanak a lelkészi hivatalra. Azért többen közülök a külföldről hívtak lelkészeket;