Pálfy József: A keresztyén anyaszentegyház története a magyar protestáns egyház részletesebb történetével - Protestáns középiskolák, tanítóképzők és felső leányiskolák számára (Budapest, 1917)

Első rész - Krisztus Urunk születésétől a hitjavításig. 1-1517 - 1. Fejezet. Jézus és az apostolok élete

— 8 —

tesség ama tetteit, melyeket csudáknak nevezünk s amelyek az ő felsőbb isteni erejéről tesznek tanúságot, épen nem a bámuló nép kiváncsiságának kielégítése végett vitte végbe, hanem hogy általuk barátainak benne helyezett hitét és bizodalmát megszilárdítsa. — Mily dicső volt egész élete! Szent és feddhetetlen volt minden tettében, jóltevője minden szenvedőnek s ügyefogyottnak, — méltán elmondhatá: »Kicsoda tiközületek, aki engem a bűnről meggyőzhetne ?« Az ő élete példakép minden hívére nézve, hogy az ő nyomdokait kövessék.

4. §. Jézus szenvedése és halála, feltámadása és mennybemenetele.

Jézus nemes törekvése megingatta a zsidók vallási alkotmányát üres külső szertartásaival együtt. Ezáltal a papok tekintélye s jövedelme is természetesen csökkent s befolyásuk a népre meggyöngült. Ezek tehát bosszút forraltak ellene. Szövetkeztek velők mindazok, kik Jézusba helyezett világi reményeikben csalatkoztak. — S titokban elhatározták halálát. Jézus tudta szándékukat; önként és bátor lélekkel ment a halálba, meg lévén győződve, hogy e lépése a megváltás nagy munkájának bevégzéséhez szükséges. Maga mellé vette tanítványait s felment Jeruzsálembe, ellenségei közé. Miután híveit az ő tudománya iránti hűségre s egymás kölcsönös testvéri szeretetére szívrehatólag intette s a szent végvacsora által e szeretet kötelékeit örök időre megerősítette, tanítványai egyike, Iskárotes Judás, elárulta s ellenségeinek kezébe szolgáltatta őt. Ellenségei halálra Ítélték. — Halálában megmutatta, hogyan végzi életét az igaz, ki tisztét híven teljesítette s inkább kíván az igazságért meghalni, mint azt megtagadva élni.

De a mennyei Atya nem hagyhatta azt, ki magát egészen néki szentelte, ellenségei csúfjává lenni. Csak rövid ideig tartott ezek győzelmi öröme, mert már harmadnapra diadalmasan kilépett Jézus a koporsóból, hová szerető kezek helyezték és ellenei megszégyenültek. Még 40 napig késett ezután a földön, mialatt tanítványainak azt az utasítást adta, hogy