Dr. Szelényi Ödön: Az ev. keresztyénség világnézete (Budapest, 1922)

I. Elméleti rész. A keresztyén világnézet kifejtése - 8. Jézus Krisztus megváltói műve és annak kihatásai

zsidó királyságot akarja visszaállítani, hanem uj, eszményi világ megnyitója volt az emberek előtt. Van benne egy szent titok, melyet soha nem fogunk teljesen megfejteni, hanem csak éllő hittel megközelíteni.,/Jv

8. Jézus Krisztus mint megváltói müve és annak kihatásai.

A történeti kutatás segítségével odajutottunk, hogy Jézusban a legnagyobb vallásos és erkölcsi lángelmét ismertük fel, kinek párját hiába keressük a vallástörténelemben. De itt nem szabad megállanunk, mert a végső ítélet Jézusról történeti alapon nem szerezhető meg. Evangéliomaink ugyanis többet látnak benne, egyszerű emberi élet keretében oly tartalmat rajzolnak, mely az emberi mértéket messze felülhaladja. Csodálatos lelki erők hatása, páratlan fenség, büntelenségének és messiási voltának a tudata Jézus személyiségének oly vonásai, melyek előtt a történelem tanácstalanul megáll és melyeket csak hittel közelíthetünk meg. És akkor fakadunk arra a vallomásra, hogy: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek fia“, (Máté 16, 16). Rajta kívül nincs utaz atyához, mert ő maga az ut, az igazság és az élet. Az ő hivatása az volt, hogy helyre állítsa Isten és az ember között a helyes viszonyt, melyet a bűn megrontott. Erőteljes vonásokkal rajzolja Isten mérhetetlen fenségét az alacsony bűnös emberrel szemben, de egyben kifogyhatatlan Isten hosszantürő bűnbocsátó szeretetének ecsetelésében. Egyfelől tehát hatalmasan fölkelti bűntudatunkat, másfelől azonban Isten kegyelmével biztat, melyet ő szerzett meg számunkra. Az eredendő bűn miatt az ember ugyanis saját erejéből, saját érdeme és cselekedetei árán Istent soha ki nem engesztelhette, azaz bűneinek bocsánatát soha ki nem érdemelhette volna, Jézus azonban a mjga büntelen életével megtörte a bűn és halál hatalmát, ártatlan szenvedésével és kereszthalálával pedig az emberekért szenvedett és halt meg s igy lehetővé tette a bűntől való szabadulást. Ez az ő megváltói müve, mellyel megszerezte az emberiségnek a bűntől való szabadulást és erkölcsi tisztulást, amit együttvéve üdvösségnek nevezünk. Üdvözítő tényeinek emlékére vannak az egyházi nagyünnepek szentelve (karácsony, nagypéntek, husvét, áldozócsütörtök, pünköst.) (Ismertessük azok keletkezését ^és jelentőségét)

14