Koren Pál: Jézus élete - Az iskola és a család számára (Békéscsaba, 1921)
Jézus szenvedése és halála
69 segíthet. Jaj az olyan népnek, melyért a sírásnál egyebet már az Isten sem tehet! Mikor meglátta a várost, és látott benne olyat, amit kívüle ugy, amint ő, senki: más látta a sáncokkal, falakkal megerőditett várost, ő a megrögzöttséggel körülbástyázott sziveket; más az aranytól ragyogó templomot, ő benne a latrok barlangját; más a vagyont és dicsőséget, ő a lelki nyomort és a gyalázatot; más a húsvéti megváltási örömünnepet, ő benne a nemzet gyászünnepét, temetését : sírva fakadt — az Irgalmas Szamaritánus a halálra vert ember sebeiben utolsó megmentési kísérletül még balzsamolajat és bort — illetőleg könyeit és vérét öntötte. Kit siratott itt Jézus ? legátalkodottabb ellenségeit; s ezzel is azt bizonyította, hogy valóságos Isten volt. Mikor barátját, a be- taniai Lázárt siratta, e könyekben még a farizeusok is nemes emberi szeretetet láttak; mikor meg itt ellene a pokol szolgálatába szegődött véreit siratja, ebben a vak is mennyei szánalmat, illetőleg Istent lát. Mit siratott bennük? Mi akkor sírunk, ha az emberek jóságunkért nekünk fizetnek rosszal; ellenben Krisztus azért sirt, hogy ellenségeinek lesz kénytelen az Isten gazságukért rosszal fizetni. Mi megnyugvással vesszük, hogy a bűnös elveszi méltó büntetését; Krisztusban a biró siratja a gonoszok bünhődését. Belőlünk néha bekövetkezett kész vesztünk sem tud könyeket facsarni ; Krisztus nemzetének negyven év múlva bekövetkezendő pusztulását siratja. Nem tudjuk, sirt-e akkor az Atyaisten, midőn Adámot a tövist és bogáncsot termő földre száműzte; de azt látju)<, hogy a Fiuisten sirt, midőn látta, hogy a zsidók oda kerülnek, ahol örök sirás lesz a sorsuk. Hej, be más volt ez az Isten, mint aminő bosszúállónak a zsidók képzelték! Hej, be más volt a népitek ez a barátja, mint aminők a mostaniak, kik dorbézolnak a néppel, ahelyett, hogy azt dorbézolása miatt siratnák; akik rontják e szerencsétleneket, ahelyett, hogy romlását akadályoznák! Oh de boldogtalan az a nép, melynek, mint akkor, úgy most is kedvesebb Jézusnál, az ő igazi barátjánál, az ilyen újkori Barabás. Hát most sir-e, és ha sir, miért sir Krisztus ? »Én még nem láttam őt sohasem sírni,« u m. némelyikünk. Nem-e? Nem láttad-e te szófogadatlan, tiszteletlen, rossz gyermek édesanyádat; te örökké tivornyázó, züllött életű férj, szerencsétlen hitvestársadat és ártatlan gyermekeidet e miatt soha sem sirni? Ugy-e azt, mondod, hogy láttad ? No lám! ezek a könyek Jézus könyei voltak. Miért sir most Krisztus ? Hogy zokogásával fölébressze szivünket; hogy veszni induló boldogtalan lelkünk iránti könyekre, szánalomra indítson bennünket; sir, hogy mi ne sírjunk örökké,
