Koren Pál: Jézus élete - Az iskola és a család számára (Békéscsaba, 1921)
A kisded Jézus
6 vadni sincs idejük, már nyomban nyílik utánuk száz és ezer. — Örömünk a tavasz. Ennek eleinte csak egy-két madár hirdeti a beálltát. De ezek alig fognak a fészekrakáshoz, már is egész sereg követi őket. — Földi életünknek egyik nagy áldása a pihenést hozó csendes éj; szürkületkor is előbb csak az esthajnali csillag tűnik fel, de néhány perccel később már csupa csillag az ég. — így jelentek meg az örömhírt hozó angyalok is: először csak egyikük szólalt meg; de néhány pillanat múlva az angyaloknak egész serege — az Istennek mennyei énekkara — is megjelent. S megjelenvén az angyalok, ők tartották a földön az első karácsonyi ünnepet. Ez az ünneplés a sorrend tekintetében némileg különbözött a mi ünneplésünktől, amennyiben nálunk énekkel kezdődik az istentisztelet, mig az evangéliom hirdetése mintegy befejezése az ünnepnek. Ellenben az angyaloknál megfordítva történt a dolog: nálunk a szónoklat volt az első, s az ének a befejező. Az énekre kerülvén a sor, képzelem, hogy ha tudják a bethle- hemi pásztorok a mi karácsonyi énekeinket, akkor az angyali szónoklat hallattára valamennyit elénekelték volna. De mert nem tudtak közülök egyet sem, azért e tisztüket ez egyszer helyettük az Istent örökké dicsőítő angyalok teljesítették — ők voltak az első karácsonyi énekesek. Éneküknek ez volt a szövege: Dicsőség az Istennek, békesség a földön és jóakarat az emberekhez. Ez az ének magasztalja a Szentháromságot. Dicsőíti az Atyát, aki a Fiát e világnak adta; a Fiút, aki a mennyet a földdel kibékítette; a Szentleiket, aki jóakaratot olt az embereknek szivébe. Valamint röviden összefoglalja a mi kötelességeinket. Istennel, tehát a Kezdettel kezdődik ez az ének. Bár észre térítené azokat, akik mindig magukat tolják előtérbe. Dicsőség u. m. a magasságos Istennek, aki, hogy bennünket a magasba emeljen, mélyen a porig alázkodott; a szánakozónak, aki irántunk való nagy szánalmában Egyszülöttjét sem szánta; a kegyelmesnek, aki ahelyett, hogy tőlünk kívánt volna áldozatot, magát áldozta fel; a jóságosnak, aki Tanácsává lett a tanácstalanoknak, Utjává az ut- íalanoknak, Megmentőjévé a menthetetleneknek, Életévé a halottaknak, Megváltójává az elkárhozottaknak; az Igazmondónak, aki nemcsak beváltotta minden szavát, hanem sokkal többet tett, mint amennyit Ígért. Az angyalok énekében az Atya Istennek dicsőitését a Fiú Istennek magasztalása követte. A zsidók ujjongtak, midőn Sámuel a köznépből származó háborús Dávidot tette királlyá. Százszorta több okuk volt az angyaloknak és az embereknek ujjonganiok, midőn Jézusban, a Népszülöttjében (Zsolt. 89, 20) a békeszerző fejedelmet üdvözölhették.
