Koren Pál: Jézus élete - Az iskola és a család számára (Békéscsaba, 1921)
Jézus ifjusága
18 őt akkor az Isten végzése szerint baj még nem érhette. Ez az isteni gondviselésbe vetett rendületlen hit volt teljes életében az ő ereje és bizodalma. Bár megvolna ez mindegyikünkben, hogy meg legyünk győződve arról, hogy szeret bennünket az Isten, még ha nem is mosolyog mindég reánk; és lát bennünket, még ha néha mi nem is látjuk őt. A másik kérdés meg az volt: Miért kerestetek engem másutt, mint a templomban? Hiszen minden dolgot a maga helyén: a napot az égen, a gyermeket a szülői házban, Jézust pedig, mint Isten-Fiát, az Isten házában keresse az ember. Tudnotok kellett volna tehát, hogy nekem az én Atyámnak dolgaiban kell fog- lalatosnak lennem! Ez a mondat tudtunkkal Jézusnak első ebbeli kijelentése. Első virága ennek a Mennyei Rózsának, első sugara az Igazság Napjának; csirája Krisztus minden további kijelentésének ; Luther szerint egyike azon mondatoknak, melyeket tömörségük alapján kis Bibliáknak nevezünk. Benne Atyjának és nem közös Atyánknak mondja az Istent. Tehát már is érzi, tudja, hogy ő nemcsak, mint mi, gyermeke, hanem Egyszülöttje, egyetlen, páratlan Fia az Istennek. Érzi, és tizennyolc éven át mégis hallgat ezen isteni fenségével; tudja, hogy nem az ácsmesterség, hanem a világ megváltása a hivatása, és mégis visszatér Názáretbe, hogy még csaknem két évtizeden át építgesse az ottani viskókat! Látott-e a világ ilyen szerénységet? Köztünk, ha némely fiatal ember kiváló tehetséget, hivatottságot érez magában, ahelyett, hogy teljes erővel készülne ama hivatáshoz, rövid időn annyira elbizakodik, hogy valóságos átkává lesz a családnak és a társadalomnak. Az Atya dolgait emlegeti itt Jézus. Miféle dolgok azok ? Mária valószínűleg a templomot értette, mely annyira lebilincselte a Fiú lelkét, hogy attól nem tudott megválni. — Mi az Isten dolgán a Szentirást értsük, mely egyetlen olvasmánya és tanulmánya volt Jézusnak, s mely előtt most is ott a templomban állva, annyira gyökeret vertek a lábai, hogy nem tudott onnan mozdulni. — Értette Jézus e dolgok alatt az Isten szellemét, mely az ő éltető eleme, és az Isten akaratát, melynek teljesítése az ő eledele, egyetlen élvezete volt s amelyre nézve ő utolsó leheletéig igy imádkozott: Ne *az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd! s bennünket is e könyörgésre tanított: Legyen meg a te akaratod! Ezen dolgokban kell és muszáj nekem lennem. E miatt az engedelmesség miatt lettem irántatok ez egy esetben engedetlenné! E szent kényszerűséget később is gyakran emlegette. Például mikor azt mondta: Nekem dolgoznom kell, még nappal vagyon; vagy amikor Zakeushoz igy szólott: Szállj le, mert ma a te házadnál
