Koren Pál: Jézus élete - Az iskola és a család számára (Békéscsaba, 1921)

Jézus föltámadása

lók, hogy ahol mennyei őrséget lát, hogy képzelhet ott lopást? Ő mérhetetlen bánatában örökké csak azt zokogta: Elvették, hova tették ?

Amint igy járt, kelt, egyszerre Jézust látja maga előtt, akit azonban a temető kertészének nézett.

Jézus meg is szólította őt. Asszony, u. m., mit sírsz, mit keressz ? illetőleg mit keresed az Élőt a halottak közt ? De Magdaléna még e szavakra sem eszmélt, s azt mondta: Uram ha te vitted el, mond meg, hova tetted, hova rejtetted ellenségeinek esetleges gyalázatossága elől ? Én visszaviszem a koporsójába és őrizni fogom Üdvözítőmet. Szegény, még mindig azt hiszi, hogy neki kell Jézust eltemetnie, s nem Jézusnak őt feltámasztania.

Azután egy rövidke párbeszéd következett. Két szóból állott az egész, és mégis mindent kifejezett, amit az igazi szeretet mondhat. Mária I u. m. Jézus. Nevén szólította tanítványát, mint más ; de oly meghatóan, mint senki más, olyan hangon, amilyenen csak az Isten szólítja megtért gyermekét. — Mária én élek, de benned már majdnem meghaltam; én feltámadtam, támadj fel te is, menj csatlakozzál ismét híveimhez. — Jézusnak szólitására, Máriának is csak az az egy szó volt a válasza: Mesterem l de ez az egy, az áradozó szent érzelmeknek egész özöne; Ugyanaz, amit Tamás nyolc nap múlva e szavakkal fejezett ki: Uram és Istenem! a halál fölött diadalmaskodó Jézus iránti hódolatnak magasztos kifejezése. — Adja Isten, hogy feltámadásunk napján majd bennünket is oly szeretettel szólíthasson Jézus, mint ahogy feltámadásakor Máriát szólította ; ellenben óvjon meg attól, hogy azzal legyen kénytelen minket elutasítani: Távozz, nem veszem az ajkamra a nevedet (Zsolt. 16, 4.)!

Magdaléna amint felismerte a feltámadott Jézust, leborult előtte, s úgy látszik, át akarta karolni a lábait, ezzel kérve, hogy többé el ne hagyja őt. Mire Jézus azt mondta: Ne illess en- gemet. Szinte érthetetlen az Urnák ezen eljárása. Tamásnak azt mondta : Jer, nyúlj sebzett oldalamba. Magdalénának meg ellenkezőleg azt mondja: Ne illess engemet. Ennek az a magyarázata, hogy Jézus a feltámadása utáni negyven napon át a kishitüeket a velük való többszöri érintkezéssel arról akarta meggyőzni, hogy az, akit benne látnak, nem valami rém, hanem a valóságos Jézus; a hívőket pedig az érintkezésnek gyakori teljes megszakításával a végleges testi megváláshoz, illetőleg a csupán szellemi érintkezéshez szoktatta. Magdalénának tehát a fenti szavakkal tulajdonkép azt mondta : A földi érintkezésnek ideje halálommal elmúlt, ezután lelkileg érintkezz velem. Ez az igeolvasás általi lelki érintkezés nemcsak szabadalmunk, de kötelességünk.

Ha pedig, u. m. Jézus, nekem szolgálatot akarsz tenni,

151