Koren Pál: Jézus élete - Az iskola és a család számára (Békéscsaba, 1921)
Jézus föltámadása
146 Felkelőben lévén a nap, a nők már távolról látták, hogy a kő a sir bejáratából már el van gördítve. Pedig az a kő, u. m. az evangélista, igen nagy volt Nagy már akkor, de azután, illetőleg azóta meg százszorta nagyobbá lett — természetesen nem terjedelem és súly, hanem jelentőség tekintetében. Hiszen a világ legnagyobb csatájának: az élet és halál, a menny és pokol küzdelmének, illetőleg az Isten Fia sátán fölötti döntő győzelmének emlékkövévé lett, melyre ez van Írva: Halál! hol a te diadalod (1 Kor. 15, 55.)? meg az, hogy az igazat sohasem hagyja cserben az (Jr (Zsolt. 37, 25.). Határkövévé lett a pokolnak, mely azt kiáltja neki: Ne tovább! mert az Isten türelmének is van határa. Sarokkövévé az Isten ígéreteinek; mert hogy ne váltaná az be a szavát, aki még a halálból, a sírból is feltámasztotta az igazat? Támasz- \ kövévé hitcikkeink nagy boltivének, mely e nélkül összedőlne; mert ha nem támadt fel Krisztus, hiábavaló a mi hitünk (1 Kor. 15, 17.). ; Talpkövévé Krisztus egyházának, mely ha nincs, az evangéliomnak nem akadt volna sem hirdetője, sem hive. Prédikáló kövévé az istenországának (Luk. 19, 40.), mely néma és mégis hangos szóval hirdeti, hogy ]ézus a feltámadás és az élet. S a nők, amint felemelték a szemüket, e kövön angyalt láttak; mi pedig ha megnyílik a szemünk, még a kőben is angyalt, \ még a csapásban is áldást fogunk látni. S azután betekintettek a sírba, s az is angyalokkal volt tele. Hogy is képzelhető a felkelő nap sugarak, a tavasz virágok, j és a föltámadás angyalok nélkül. Mintha valamennyi angyal ott lett 1 volna az ünnepen; csak a pokol hiányzott — és hiányzik most is róla. — így vált ]ézus sírja a kegyes emberek és mennyei angyalok gyülekezési helyévé, illetőleg templomává. Bár változnék a mi templomunk meg már legalább vasárnaponkint a hívők és megdi- csőültek találkozó helyévé. Az angyalok mindnyáját fiataloknak nézték. Azok is voltak ők tényleg, nem ugyan az évek számára, de viruló lelki egészségükre nézve. A ruhájukat meg a hónál is fehérebbnek és a | napnál is ragyogóbbnak látták. Hogy is jelentek volna meg feketében, gyászruhában, hiszen nem temetési, hanem feltámadási ünnepre jöttek. — E tiszta fehér ruhának egyes részeit az evangéliom I nem, de Pál apostol említi (1 Kor. 13, 4—7.) t. i. a türelmet, önzet- I lenséget, önföláldozást s más ily erényeket mondja annak. Bizo- 1 nyára égen és földön ez a legdíszesebb ruha, s hozzá még olcsó, j sőt ingyen kapható. Talán azért fitymálja a gazdag, sőt a sze- j gény is. Pedig hej, de szeretnének az angyalok mindnyájunkat 1 benne látni! Az angyalok siettek’bátoritani a megrémülteket. A sírban levők - ] nek egyike megszólalt, s ott az üres koporsó mellett, hirdette a fel - j
