Koren Pál: Jézus élete - Az iskola és a család számára (Békéscsaba, 1921)
A kisded Jézus
9 igen jelentéktelen dologra is volt gondja. Illetőleg, hogy az Istennek € világon, és kivált az ő megváltottainak sorsában, semmi sem jelentéktelen; neki mindenre van gondja. Velünk semmi sem történik véletlenül. A világnak azon vak istenéhez, akinek Véletlen a neve, a keresztyénségnek, nekünk keresztyéneknek semmi közünk. Előre tehát! A Jézus nevével hajdan az apostolok ördögöket űztek ki és a hegyeknél is nagyobb akadályokat gördítettek el az igazság utjából. Ne mondjátok, hogy az csak akkor volt; ne kérdjétek, hogy a mai világgal szemben mit tehet ez a név? mert azt találom válaszolni, hogy ma is megtehet mindent! c) Jézusnak templomi bemutatása. Lak. 2, 22—40. Mózes törvénye azt rendelte, hogy az anya hat hetes gyermekével menjen a templomba, hogy ott érette hálát adjon és őt az Isten oltalmába ajánlja. A törvénynek e parancsát az evangélikus egyházban minden kegyes anya most is megtartja s ezen egyházi cselekményt egyházkelő asszonyok avatásának nevezzük. Ilyen utat tett Jeruzsálembe a Jézus születése utáni negyvenedik napon Mária és József. Nálunk az avatáskor csak a gyermek anyja jön a templomba; pedig a hálaadás valóban illenék az apának is. Különben Józsefnek csatlakozását az is indokolja, hogy Betlehem két órányira volt Jeruzsálemtől; ily hosszú utón Mária nem bírta volna a kisgyermeket vinni. S igy többnyire bizonyára József vitte a kis Jézust. Hogy illet-e ez a munka a férfinak, az apának ? Illett bizony, de nagyon! Amint illik az most is minden apának, nem csak az olyan szegénynek, mint József volt, de még a leggazdagabbnak is, hogy gyermekét a templomba hozza, az Isten házába vezesse. A törvény szerint az avatáskor a szülő, ha vagyonos volt, egy éves bárányt, ha szegény, egy pár galambot tartozott áldozni. Máriától az említett bárány nem telt; ő e helyett az Istenek legkedvesebb, legszelídebb bárányát, a kis Jézust hozta a templomba. Áldozatul pedig két galambot adott. Jézus azonban elsőszülöttje volt Máriának, s ezekre eredetileg a törvénynek az volt a rendelkezése, hogy az elsőszülöttek Istennek szolgáivá legyenek. A későbbi rendelkezése olykép változtatott e dolgon, hogy templomi szolgákká csak a Lévi törzséből származók lehettek, a többi törzs elsőszülöttjeit pedig meg kellett-e szolgálattól a szülőknek váltaniok. S igy ahelyett, hogy az elsőszülöttek váltak volna egyházi szolgákká, a papi családból származó,
