Raffay Sándor - Kaczián János: Keresztyén vallástan - Káté és egyháztörténet (Budapest, 1911)
A káté első része: Az Isten tízparancsolata
20 dást tesz, nazir fogadást, hogy az Úrnak szenteli magát, akkor bortól és részegítő italtól szakassza el magát, olló és borotva az ő fejét ne járja, míg el nem múlnak a napok, amelyekre az Úrnak szentelte magát.“ Sámson is letette ezt a fogadást. 3. Sámson házassága. Sámson egy filiszteus nőt szeretett meg, akinek a neve Delila volt. De azért Izráel ellenségeinek, a filiszteusoknak sokat ártott, mert ereje miatt nem bírtak vele. Egyszer egy oroszlánt tépett szét puszta kézzel, máskor egész tábort vert le egy szamár állcsontjával, ismét máskor Gáza város kapuját szakította ki és felvitte azt a hegy tetejére, s mikor egyszer az ellenfelei alvás közben megkötözték őt, a köteleket, mint a semmit, szaggatta le magáról. Ellenségei ekkor a feleségét, Deiilát vették rá, hogy csalja ki Sámsonból azt a titkot, miben van az ő nagy ereje. 4. Sámson bűne. Delila csábítása, hízelkedő beszéde Sámsont bűnre vitte. Elárulta, hogy az ő nagy ereje a hajában van. Ez a nagy haj volt a jele az Istennel való szövetségének. Aki pedig Istennel szövetkezik, az mindenen erőt képes venni. Sámson elárulta ezt a titkot s bűne az lett, hogy jobban szerette Delilát, mint a jó Istent. 5. Sámson bűnhődése. Mikor Delila megtudta Sámsonnak a titkát, alvása közben levágta a haját. Ettől fogva Sámson nem volt képes ellenségeit legyőzni, akik őt megszégyenítették, eke elé fogták, meg is vakították. így lett Sámson sorsa bizonysága annak, amit az apostol mond: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk.“ (Róma 8,31.) Isten azonban csak azokkal van, akik őt mindennél jobban szeretik és tiszta életűek.
