Bancsó Antal: Keresztény hittan és erkölcstan prot. középiskolák VIII. osztálya és tanítóképző intézetek utolsó évfolyama számára (Sopron, 1888)
A) Keresztény hittan - Bevezetés: A vallás általában s különösen a ker. vallás
kijelentés ezéljainak szolgáló különös történeti eseményekben és ezek lánczolatában jelenti ki magát, — lényegét, akaratát és az emberi nem üdvösségére czélzó határozatait. Az isteni kijelentésnek ezt a legtökéletesebb alakját különös vagy tételes kijelentésnek nevezzük és az annak eszközeiül szolgáló különös történeti események lánczolata alkotja a szent törté- netet, melynek tökéletes okmányát bírjuk mi a szentirásban. A kijelentésnek, mint isteni tevékenységnek megfelel mint az ember tevékenysége avallásos hit. A vallásos hit mindenekelőtt az ember eredeti meggyőződése az Isten létezéséről. A vallásos hit továbbá az emberi szellem azon tevékenysége, mely által az ember az Istent a kijelentésből megismeri, a kijelentés igazságait elsajátítja és a magát kijelentő Istennel viszonyba lép. A vallás e szerint, mint az embernek az Istenhez való viszonya, a hit által jön létre és a hit által képviselve lesz a vallás az ember egész életét átható, vezérlő és boldogító hatalommá. Ezért a szentirás is a vallást legközönségesebben hitnek nevezi. De a mennyiben a vallásos hit által az ember csak annálfogva ismerheti meg az Istent és léphet vele viszonyba, mivel az Isten magát kijelentette, annyiban mégis méltán dicsőíthetjük a vallást az Isten felséges adományaként, mely, mint minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnét felül vagyon a világosság atyjától. (Jak. 1*17) 3. §. A vallások különfélesége. Az ember szivében kiirthatatlanul benne gyökerezik a vallás, mint az Istentől való függés érzése s azért minden embernek és minden népnek van vallása, a mit a történeti tapasztalás is eléggé bizonyít Ha a közönséges beszédben mégis szólunk istentelen emberekről — atheistákról — ez csak úgy értendő, hogy sokan nem hisznek az egy igaz Istenben, a kiben mi hiszünk s a kit Ők is ismerni tanultak. De azért az ily istentagadó emberek is ismernek valamely legfelsőbb elvet avagy hatalmasságot, melytől függésben érzik magukat s mely ennélfogva az ő istenük. Midőn az ember szivében gyökerező vallásos érzelmek a vallási tanban és az istenitiszteleti cselekvényekben külsőképen — 9 —
