Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1892-07-01 / 11-12. szám
244 miről ezrek és ezrek állítják az ellenkezőt.*) Az egyes saját személyére vonatkozólag ezt megengedheti, de ne számítson általános érvényre. Hasonlók a materialismus egyéb nagy tévedései, melyek e körbe tartoznak. Hogy a vallásról nem szólhatunk úgy, mint egyszerű, csalási szándékból létrehozott papi intézményről, kétségtelen. Az Isten és ember egymáshoz való viszonyulásának magva mibennünk rejlik s ezt megtagadni nem lehet. Évezredek tanúsítják ez állítás helyességét, emberek milliói szolgáltatnak adatokat az igazság megállapítására. A legrégibb időktől kezdve máig nem volt nép, mely istenképzeteit megtagadta volna. Azon ellenvetés, hogy csupán az alsó rétegek azok, melyek ily fenső hatalom képzetét követelik, megdől, ha figyelembe veszszük, hogy ép az emberiség szellemóriásai kívánták leginkább annak föltétien fentartását. A magasabb szellemi niveau nem vezethet az atheismus örvényébe. Mentői mélyebben hatol valaki a tudományok nagy útvesztőjébe, mentői behatóbban keresi azt a primum movenst, mely mindennek kiindulási pontja, annak inkább belátására jut annak, hogy ha talán meg nem is ismerhetjük, de egy ily első oknak léteznie kell. A tudományok haladásával változik szükségszerűen a mi Istenről táplált felfogásunk is. De ez így van helyesen. A materialisták gárdája csaknem kizárólag a természettudósok sorából került ki s innen érthető, hogy a mélyebb speculatiók iránti érzékök csaknem teljesen hiányzik. Büchner és Molesehott oly egyszerűnek látják a szellemvilág bonyolult működését, akkor, midőn egy Kant, egy Hegel csak nagy küzdelmek árán [képes egy-egy uj talpalatnyi földet szerezni az ismeret számára. Schleiermacher, Herder és Lessing hosszas és mélyreható kutatások után jutnak azon eredményre, hogy a vallás az emberi szellemnek szükségszerű és eltagad- hatlan productuma, a lélek mélyében rejlő, a lélekből táplálkozó szellemi nyilatkozat, és a materialismus evvel szemben csak tagad, mert képtelen beismerésére jutni annak, mit maga nem érez, nem mintha nem volnának meg benne is arra való csiraképességek, de mert azokat erőszakosan elöli. Kant mint postulatumot állítja fel az Isten léteiét, Büchner tagadja, mert nem kíván felemelkedni a materia békóéból ... De ép ez utóbbi körülmény, hogy t. i. a materialistákat a természettudósok köre nyújtotta, járt nem kis haszonnal oly kérdéseknél, hol a természettudomány adja meg nagyrészt a fele*) Sőt ha az a felsőbb lény, mint mondani szeretik, csak subj. illusio volna ezen subj. illusionak is mint egyetemes emberi jelenségnek obj. alappal kelt bírnia az egyesen kivül, a mely is nem kereskető másban mint a véges szellemlétnek végokában. F. sz.
