Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1892-05-01 / 10. szám
202 fejezés az előbbiektől eltérő értelemben használtatik, t. i. Dániel 7. 13—14. — A próféta visióban 4 hatalmas állatot lát, melyek a tengerből emelkednek fel s hatalommal ruháztatnak fel egy időre. Erre „jő vala az égnek felhőiben mint egy embernek fia“, ki az örök világuralmat nyeri el. A négy állat négy országot jelképez, az ember fia a „magasságok szentjeit“, kiknek országa „örök ország lészen és minden hatalmasságok néki szolgálnak és engednek.“ Sok meddő vitára adott okot azon kérdés, vájjon Dániel az „ember fia“ alatt magát a szent népet, vagy pedig a személyes Messiást értette-e ? Az első nézet mellett különösen Hofmann, Herzfeld, Hitzig és Schenkel szállottak síkra, s szerintük a dánieli bar enos nem a Messiás, hanem a szenteknek országa, Izrael, az emberiség közvetítő, békítő, szabaditó népe. Ezen állításuk bizonyítása végett hivatkoznak Dániel 7. 27-re, a hol az örök uralom, melyet az előbb említett hely szerint az ember fia gyakorol, a zsidó népre ruháztatik át. Hitzig felhozza még állításának bizonyítására azon történetileg minden valószínűséget nélkülöző érvet, hogy Dániel könyvének keletkezésekor a személyes Messiás eszméje a zsidó nép kebelében nem élt. Ennek ellenében csak Henoch*) könyvére kell kivatkoznunk, mely szerint épen ezen korban igen élénk volt a Messiás után való vágy, úgy hogy az „ember fia“ alatt — ki a messiási országgal ruháztatott fel, — senki sem érthetett mást, mint a személyes Messiást. A visióben különben sem lehet a messiási elemet megtagadni, mely a zsidók ideális jövőjére céloz s nem lehet kétséges, hogy a Messiás eszméje szülte a prófétában az általa festett dicső országról való nézetet**) Az ember fia Dániel visiója szerint mennyei ember. Az ember fia szemben áll az állati alakokkal, (1. Kor. 15. 47—49.) a dämoni hatalmakkal, melyek a tengerből emelkednek fel; (Jelen. 13. 1.) a brutális világi országokkal ellentétbe állittatik tehát a humánus is*) Weizsäcker: Unterredungen über die evang. Geschichte. 427. S. „dem Verfasser ist dieser Menschensohn nicht blos das Bild dieses Reiches, sondern auch des messianischen Herrschers. Wäre der Menschensohn auch nur das Bild des höheren Reiches, und des dazu bestimmten Volkes, so gab doch die Idee des persöhnlichen Messias eben diese Anschauung des Reiches in der Gestalt des menschlichen Herrschers an die Hand. In jedem Falle konnte es nicht ausbleiben, dass jene Vorstellung des auf den Wolken kommenden Menschensohnes bald von dem persönlichen Kommen des Messias verstanden wurde.“ (Buch Henoch.) .**) Ezen apokryphus irat keletkezési ideje, eltekintve egy-két későbbi beszúrástól, Ewald szer. 130 Kr. e., Dittmann sz. 10—15 évvel későbbi, Dán. könyvének keletk. pd. Antiochus Epiphanes idejébe esik. (175—162 Kr. e.)
