Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1892-04-01 / 9. szám
1 Hl mint azt az egyes följegyzések kapcsán kiemeltük, ekkor még teljesen ismeretlen volt, most még csak sejtették, s még többször csak ráfogták. Mi sem természetesebb, mint hogy első sorban itt is a jezsuiták szállnak síkra s Bell arm in (XVI. sz.) és Scherer György a legnagyobb határozottsággal Johanna ellen foglalnak állást. Ugyancsak az Önérdek vezette Allatius Leo tollát is, ki a keleti egyházból a r. katbolikusba tért át a VII. Sándor alatt a pápai könyvtárnak főfelügyelője lett. 0 u. is, hogy magát kortársainak behízelegje s a pápa kegyét a maga számára biztosítsa, „Confutatio [fabulae de Joanna papissa“ ez. rövid iratkában bírálat alá veszi a krónikások följegyzéseit s 40 pontban raegezáfolja azokat — egyszerű tagadással. Minthogy a pápai mindenhatóság ellen a támadások a protestánsok részéről intéztettek, s mivel e támadások czélpontját nem egyszer Johanna is képezte, ennyiben a r. k. íróknak erre vonatkozó czáfolatai főleg a protestánsok ellen irányultak A vádat — mintha csupán csak Johanna miatt vonnák kétségbe a protestánsok a pápaságnak egyetlen jelentőségét, az által utasítá vissza B 1 o n d e 11 Dávid, amsterdami ref. tanár, hogy a r. k. írókénál sokkal meggyőzőbb bizonyítékokkal kimutatta Johanna történetének tarthatatlanságát — se mellett fáradhatatlanul folytotta a harezot a pápaság ellen. Blondell és Ma bill on („De Re diplomatika“) főleg egy — az ó-corvey-i apátságban lévő okmányra támaszkodtak s ennek egyes időadataiból kívánták bebizonyítani, hogy III. Benedek közvetlenül IV. Leo után lépett a pápai székre. Azonban ez okmány.hitelességét újabban több oldalról megtámadták, azonkívül pedig már maga Ma- billon is bevallotta, hogy ez okmány „egyedüli a maga nemében“ s hogy időadatai az ismertektől sokban különböznek, időszámítása pedig a rómaitól teljesen eltérő. Innen van, hogy az ott közölt időadatokból a 855-ik év helyett sokan 866-ot állapítanak meg, a midőn is az okmány minden bizonyító erejét Johanna ellen elveszíti, lévén az így fenmaradt egy évi időköz igen alkalmas arra, hogy Johanna pápás- kodását ide helyezzék. Blondell-lel és Mabillon-nal szemben ugyancsak protestáns részről »Span heim Frigyes, leydeni tanár foglalt állást, ki 1691-ben kiadott „Disquisitio h i stori ca“-jában a középkori történetírókra támaszkodva Johannát történeti személynek ismeri el. Minthogy a kérdésnek ilyen úton való tisztázása biztos eredményre nem vezetett, s mert a történetnek a középkorban oly sok — minden rendű és raDgú hívője akadt, mások más módhoz folyamodtak
