Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1891-11-01 / 4. szám

A szelidlelkű és fel világosodott Miksa helyét a jezsuiták-nevelte Rudolf foglalta el a trónon ; a győri püspöki székbe pedig a kíméletlen Draskovits György került. Ez már azt se tudta megbocsátani a soproniaknak, hogy az 1579-ben Szombathelyre össze hitt zsinaton nem jelentek meg s a mikor aztán a soproniak 1583-ban a Gergely- féle naptárt visszautasították, kérlelhetetlen bosszúvágya kitört s nem nyugodott addig, mig az udvar meg nem semmisítette Sopron vallásszabadságát oly időben, mikor hazánk egyéb részei még zavartalanul élvezték. Fájó szívvel vált meg a gyülekezet kedvelt papaitól és tanítóitól s njra meg újra elpanaszolta baját a fejedelemnek, — de hiába. Ha csak a szomszéd Nyékre vagy Keresztárra ki nem jártak a hivek, még istentiszteletet se hallgathattak. Ügy látszik azonban, hogy ezt sokan megtették, mert Hotter, városi plébános, 1599-ben azon panaszkodik, hogy több mint egy évi hivataloskodása alatt sem a tanács tagjai közül, sem a gyülekezetből senkinek se kellett szolgálata keresztelések — vagy esketéseknél. Időközben Győr eleste után német segéd-csapatok vonultak át a városon. A sereg ev. tábori lelkészét a gyülekezet meg akarta tartani; de nemcsak hogy kegyetlenül megparancsolták elbocsátását, hanem még a falusi ev. templomokba járást is megtiltották.

Mindebből látható, hogy Sopronnak is bőven kijutott már ekkor a szenvedésekből s valóban csodálatra méltó, hogy ennek daczára Bocskay fölkelése alatt is mindig hű maradt királyához. Pedig, a mit tőle hiába várt, azt Bocskay fegyverei vívták ki számára.

Mindjárt a bécsi béke kötés után újra fÖlpezsdiil az élet Sopron- % ban is. A városi képviselők örömtől áradó hangon adnak bálát, hogy elérkezett „a kegyelem ideje“ s kérik a tanácsot, hívjon minél előbb ág. ev. papokat, hogy a régi szép istentiszteleteket újra hallhassák feleségükkel s gyermekeikkel együtt. Meg is valósult óhajtásuk, mert még az évben hivatalba lépnek a volt ritzingi és nyéki papok s a Szt. Mihály- meg a Szt. György-templomban csak ezek működnek. Majd az 1610-ik évben újra hívnak magyar lelkészt is, a ki a Szt. Jakab kápolnában építi híveit. 1619-ben már egy harmadik német lelkész alkalmazását tartják szükségesnek s az 1532-ben újra fölépített Erzsébet- vagy ispota templomija szintén külön prédikátort hívnak; úgy hogy ez időben négy helyen öt evangélikus lelkész hi- vataloskodott. Meggondolva, hogy a városnak ekkor csak vagy 5 ezer lakosa volt, elmondhatjuk, hogy a protestantismns teljes diadalt aratott. A városi tanács és képviselet tisztán evangélikus tagokból állott. A tanácskozások főtárgyai mindig az egyházi, s ezzel kapcsolatban az iskola ügyei voltak. A legapróbb részletekre kiterjedt a város* 75