Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1891-11-01 / 4. szám
fonalunk mellett: az egyházi irodalom felvirágzásának egyik tényezőjénél, az olvasó közönségnél. Hogy bármely irodalmi társulat tudományos művének kiadhatását lehetővé tegye, szüksége van a tudományszomjas pártoló közönség áldozatkészségére. — így a „Protestáns Irodalmi Társaság“ létfeltételét is nagy részben az irodalmi termékeket vásárló közönségben találjuk meg, amely közönség — tekintve a mai kor elvilágiasodott szellemét — a lelkészi kar kivételével, vajmi kiskörű s a mostoha idők sokféle követelményeivel szemben nagyon kimerült. — Ha tehát az áldozatkészséget úgy az élet szétágazó érdekei, valamint magok, — a különben alapjában egy czél felé törekvő többi vallásos irodalmi társulatok is eléggé kimerítik, szétosztják, nem merülhet-e fel méltán abbeli aggodalmunk, hogy az áldozatkészség ilynemű megosztása valamennyi protestáns vallásirodalmi társulat létezésének veszélyeztetésével jár? Midőn a „Protestáns Irodalmi Társaság“ 1889 évi Április 16-án megalakult, protestáns egyházunk küzdelmének megnemesítésén, — protestáns társadalmunk életének megszellemesítésén, — és magának a hazai protestantismusnak tartalmasabbá, öntudatosabbá fejlesztésének törekvésén kívül, zászlajára a protestáns felekezetek irodalmi egységét s kölcsönös támogatását tűzte ki czélul — a magyar protestáns egyháztörténelem művelésében és a vallásos erk. irányú népies kiadványokban. E tér az, melyen a protestantismus mindhárom felekezete: az unitáriusok, reformátusok és lutheránusok egyesülhetnek. (Persze felteszem, hogy a vallásos erkölcsi népies kiadványok mentek lesznek minden dogmatikai fejtegetéstől és így nem fogják magukon a felekezetiség bélyegét viselni). — A theologiai tudomány azon kincsszekrénye az, melybe mindenki lerakhatja filléreit tehetsége szerint a prot. egyházi irodalom felvirágoztatására. — Hiszen az egyik protestáns felekezet irodalmi emelkedése mindnyájunk dicsősége s az egyesített anyagi áldozat ment meg bármely irodalmi vállalatot a tespedésből és végelgyengülésből. — S miként már említém, miután a protestáns theologiai irodalmi művek legnagyobb fogyasztó con- tingensét a protestáns lelkészi kar alkotja ; ennélfogva ki volna más a theologiai irodalom leghivatottabb pártolója, mint a lelkészi kar túlnyomólag ? S talán oly fényes ama protestáns lelkészi kar helyzete, hogy még több a jövendőben alakúiható irodalmi társulatok hathatós pártfogója lehessen, hogy legégetőbb tudoroányszomja mellet is, ide s oda is juttasson nehezen megszerzett filléreiből ? ! Naponként halljuk emlegetni a protestáns lelkészek tudományos elmaradottságát ; de azt azután nem veszi senki sem figyelembe, hogy a legtöbbnek, mily súlyos anyagi viszonyokkal kell megküzdenie. Ily viszonyok mellett,
