Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1891-09-01 / 1-2. szám
1 0 használni még csak próbálják, kik félve viszik ebbeli igyekezetük termékeit — szellemi zsengéiket — a M. T. Olvasók itélószéke elé, nem szigorúbb mérték reményében, mint a milyen a kezelő s törekvő erőre alkalmazható. Oe ép e törekvés jellege adja meg lapunk létjogát. A mily mértékben hivatott — többek között — a „Gondolat** érdeklődő prot. közönségünket értesíteni a theol. főiskoláink ifjúságát átlengő tudományos szellemről, ép oly szükségszerű annak létezése a dolgozni vágyó ifjúságra nézve is. Az ezen lapnak hasábjain való szereplés megtanít letenni a nyilvánosság félelméről s az önálló forrástanulmány alapján lefolyó vizsgálódás — párhuzamban a seminariumi munkálkodással — tisztázza az eszméket a maga valójában s edzi a hivatottakban az érzelem melegétől áthatott tudományos képzettséget, mely tényező pedig a vallásos kedély főfeltétele mellett a mai kor állás|>ontján nem kicsinylendö kelléke az Űr jövendőbeli szolgájának. Ezen tekintetek határozzák meg czélunkat, elődeink szellemében való feladatunkat: tehetségünkhöz mérten mívelni a tudományos theologiát s ennek ikertestvérét, a philosophiát. Fel tehát, Theologiáink lelkes ifjúsága! Ha czélunkat csak némileg is megközelítjük, akkor munkánkat méltó bér jutalmazza. S itt van helye ama hő reményünk kifejezésének, hogy M. T. Olvasóink sem lesznek részvétlenek törekvésünk irányában s pártolni s terjeszteni fogják lapunkat. Csak ha Önök öntözgetik s ápolják ezen mi nékünk drága virágunkat, lesz az képes tovább élni s fejledezni. De ha lapunk életéhez fűzött reményünknek egyéb horgonya sem volna, úgy az eddigi szép, elismerést s köszönetét érdemlő támogatás sem enged reményt veszteni s bizalommal tölt el a jövő iránt. De sark- és alapköve a mi bizakodásunknak mindenkoron Az, kitől minden áldás vagyon, ki egyedül képes a munkát sikerrel tetőzni, a törekvőt felemelni s a jó ügynek pártolókat támasztani, mert jól tudjuk azt, hogy sem a ki plántál, valami; sem aki öntöz; hanem Isten, a ki előmenetelt ád. (I. Kor. 3. 7.) Isten legyen mindnyájunkkal! A „Gondolat“ tisztikara nevében: A felelős szerkesztő. 1*
