Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1891-10-01 / 3. szám
47 midőn még a felnőttek is e meggyalázó büntető estközzel fenyíttettok és a mikor ennélfogva ez nem tűnt fel oly meggyalázónak, mint most. És bármennyire is elterjedt azon ellenszenv, melyet a philanthropies irányú neveléstanok ellen tanúsítanak, az mégis bizonyos, és a nem pbilanthropikus rendszerek is elismerik, hogy ezek, ha inpraktikusok is, mégis a gyermek természetének szebb oldalát és eszményibb vonását emelték ki és iparkodtak érvényre juttatni; és hogy tehát helyesen Ítélték el a másik remiszernek méltatlan túl- ságait. Különösen most, midőn a felnőttek társadalma az egyéni szabadság és méltóság bélyegét tulajdonítja és követeli minden egyes ember számára, most megkövetelhetjük és megkövetelheti a mai társadalom gyermeke, hogy a szeretet és méltányosság vezesse. Mindenekelőtt tehát a szeretetet kell, mint fegyelmező és nevelő eszközt megragadnunk, mindamellett azonban a jutalmazás és büntetés helyes és kellő mértékkel való alkalmazását is el kell fogadnunk. Megtarthatjuk a szent Írásnak e szavait: „A ki kíméli a vesszőt, gyűlöli fíátu, ha helyesen fogjuk fel és a vesszőt ott használjuk, a hol szükséges. A gyermeket ugyanis ez okokkal és praedicatiókkal nem lehet a rossztól megóvnunk és a jóra bírnunk, mert még nem érti azokat; szükséges tehát, hogy éreztessük vele jó, vagy rossz cselekedeteinek jó, vagy rossz következményeit. Mindaz által, hogy nem vezethetjük a gyermeket észokokkal és magyarázattal, mégis ésszel és belátással kell cselekedeteiket irányozni. A jutalmazásban és büntetésben a legszembeszökőbb észszerííségnek kell uralkodnia, hogy a gyermek megismerje a bennük rejlő alapot, hogy felébreszsziik benne az ész működését és lassanként helyes irányba tereljük. A büntetés és jutalmazás helyes használata mindenekelőtt három feltételt kíván meg. Az első, hogy a büntetésnek, vagy jutalmazásnak legyen valóságos és igazi oka, az okkal legyen a büntetés és jutalmazás kellő arányban és a gyermek ismerje meg az ok és okozat közti összefüggést. A büntetésnek legyen oka: a nevelő, vagy szülő ne hangulata szerint önkényesen bánjon a kiskorúval, ha a gyermek véletlenül és öntudatlanul, vagy testi gyengeségből követ el hibát egyáltalán ne büntessük, különösen akkor nem, ha a gyermek különben is fájlalja tévedését. Továbbá legyen a büntetés arányban annak okával, sem szerfelett szigorúnak, sem szerfelett enyhének nem szabad lennie, mert a gyermek korán kezdi összehasonlítgatni tettét annak következményeivel és ha azt tapasztalja, hogy nevelője mértéken felül bünteti, az igaz
