Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1891-09-01 / 1-2. szám

21

a rational is theologusok az ördögöt csupán a rósz megszemélyesítőjének tekintik (Strauss, Marheinecke). — A daemonok létezését czáfoló müvek: Mayer G. J. „Philosophische (Tedanken von der Wirkung des Teufels“ Halle; Lessing: „Der Teufel in seiner Ohnmacht“ Erlangen; Sch leier m a eher: „Christi. Glaub.“ 44. ; Hase K.:

„Dogmatik“ 124. §.; pártoló mii: Storr „Dogmatikája“ 52. §.

VI. Vélemény.

A szentirás a jó és rósz közötti ellentétet oly harcznak tünteti íöl, mely az embervilágban a jó és gonosz, transcendens hatalmak befolyása alatt megy végbe.

A keresztyén egyház az ördögöt eredetileg jó szellemnek vette, mely saját akaratából történt vétkezés folytán angyali természetét elvesztette, ily módon eredeti rendeltetésétől elesvén, Isten ellenségévé lett. E magyarázattal kerülte ki a pogány dualismust, mely a perzsa vallás mintájára két öröktől létező lényt vett íöl, u. m. a jó és gonosz ős-szellemét.

A keresztyénség fölibe helyezkedett a görög mythologiának is, mely a gonoszt mindenek alapjává teszi s ebből fejlődik ki folytonos küzdelem közt a jó.

Most már az a kérdés merül íöl, váljon léteznek-e ily szellemes s ha igen, hol és miként működnek ?

Az írás tekintélye előtt e téren is meghajolva, könnyen eligazodhatnánk, mert elég volna hinnünk azt, hogy vannak erők és hatalmak, melyek az Alkotót szolgálják vagy ellene működnek. Hol s mennyien vannak ? Erre is megfelel egy német költő: „Több van ilyen a föld felett, az ég alatt, mint a mennyiről valaha a philoso- phusok álmodtak.“ Ámde részemről ezt túlságosan igénybe vett poötica licentia“-nak tartom, mert :

a) Ha csakugyan léteznének angyalok a vétkezhetés lehetősége nélkül, akkor ezek— mint az absolut jó megszemélyesítői — egyenlően tökéletesek volnának Istennel s megszűnnék a teremtő és alkotó közti külömbség, mi keresztyén felfogásunkkal ellenkeznék. („Jó csak az Isten“, mondja Jézus Krisztus.)

b) Ha az ördög — mint eredetileg jónak teremtett szellem — a bukás után annyira megromlott, hogy képes Isten ezéljai ellen sikerrel küzdeni, holott létét, hatalmát Istentől nyerte, akkor elvesz Istentől való függési állapota; az ellenkezőnek föltevése okvetlenül dualismusra vezet.

c) Ha fölteszszük, hogy Isten jó szellemei által közli s velők végrehajtatja akaratát, akkor deismusra esünk, mert elvonjuk Istentől a közvetlen gondviselést és világkormányzást.