Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1892-04-01 / 9. szám
180 Platina, IV. Sixtus könyvtárosa (1460) gyanúsaknak találta ugyan az előtte történt följegyzéseket, de mert a közkedveltségű történetke oly általánosan el volt terjedve, ő is fölvette. S csakugyan még 1575-ben, tehát Platina után 100 évvel, Rioche minorita Platina kétkedésével szembeállítja az égész „hívő“ keresztyénség állítását. A krónikák kézirataiból átment az elbeszélés — igen természetesen — azok nyomtatott kiadásaiba is; így megtaláljuk Ricoba 1 do és Stella pápa krónikájában, sőt még 1550 után is a „Mirab ilia Romáé“ ez. római útmutatóban, hogy az idegenek valahogy el ne mulaszszák a Johanna-szobrot, Rómának e nevezetességét megtekinteni. Mielőtt Johanna esetének a XVI. században kezdődő megvitatására rátérnénk, önkénytelenül is az a kérdés merül fel, vájjon a kérdésnek minden további vitatása nélkül nem lehetett volna-e azt az egyes pápák uralkodásának idejére és tartamára — mint az egyedüli helyes alapra — támaszkodva, végleg eldönteni? — A krónikák időszámítása erre elégtelen. Vannak ugyan egyes időadataik, a melyekre támaszkodhatunk, de a melyekből a kevésbbé bizonyosakat — melyeknek száma pedig sokkal nagyobb,' mint az előbbieké — kiszámítani lehetetlen. IV. Leo halálától I. Miklós haláláig a pápák történetének chronologiája oly zűrzavaros, s még azon írók is, kik Johannát nem említik, oly annyira eltérnek egymástól, hogy időszámítás dolgában rájuk egyáltalán nem támaszkodhatunk. Innen érthető, hogy a krónikák időszámítására a Johannavita idejében alig történik hivatkozás, s a vita egészen más irányban halad. A vita megindítója r. k. részről a bajor Aventin János volt a XVI. században. 0 a történetet hihetetlennek találta, s így tisztán subi. okból kiindulva mindent elkövetett annak megczáfolására. Olaszországban ugyanezt tette Onufrio Panvinio, ki különösen Platinának s ennyiben közvetve — Mart. Polonusnak állításait iparkodott megdönteni. A minden oldalról megtámadott, s már erősen ingadozó pápaságnak föltétien hívei s tekintélyének minden körülmények között kész védelmezői jeladást láttak ebben, s Aventin után indulva mindent elkövetnek, hogy a pápaságról ezen — a kor felfogása szerint szeny- nyes — foltot lemossák. Teszik ezt nagy buzgalommal, de kevés alapossággal, a mennyiben vagy egyszerűen azt állítják, hogy a krónikások följegyzései tévesek s minden alapot nélkülözők, vagy pedig interpolatióknak mondják az illető helyeket — de a nélkül, hogy ezt közelebbről ki is mutatnák. Az interpoláló kiderítése azon módon,
