Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1892-01-01 / 6. szám

kiállító lelkészszel. — Miután azonban nincs kizárva a lehetőség, hogy a törvényszék eljárására talán azon adatok is befolyást gyakorolhatnak, a melyeknek a családi értesítőbe való felvételét az érdekelt félek ügyvédje nem kívánja, sok lelkész azt az eljárást követi, hogy a családi értesítőbe az egész családot s az anyakönyvekben talált összes születési, esketési és halálozási eseteket felveszi. Az ily családi értesítők bélyegzése azonban sokszor igen nagy költséggel jár, miért is némely lelkészek úgy segítenek a feleken, hogy a családi értesítőbe felvesznek ugyan minden családtagot, de nem vesznek fel minden születési, esketési és halálozási esetet, az egyik családtagnál pl. csakis az esketési, a másiknál pedig csakis a halálozási adatot tüntetik fel.

Azon adatokat, melyek a családi értesítőt kiállító lelkész gyülekezetének anyakönyvében nincsenek meg, az illetékes lelkész által kiállított anyakönyvi kivonat alapján kell a családi értesítőbe bevezetni. Ezen anyakönyvi kivonat az „Illetéki Díjjegyzék“ 79. tételszámának c) pontja szerint ezen megjegyzés mellett: „Hivatalos használatra, az evang. lelkészi hivatal sz. megkeresésére bélyegmentesen is kiállítható, a megkereső lelkész azonban tartozik azt a használat után gyülekezetének levéltarába helyezni. A gyakorlati életben azonban legtöbbnyire úgy járnak el, hogy a családi értesítő elkészítésével megbízott lelkész a hiányzó adatokat az illetékes lelkész által íratja be, ki azután a családi értesítőt aláírja s hivatalos pecsétjével ellátja. Magától értetődik, hogy akár az előbbi, akar az utóbbi módon iratnak be az idegen anyakönyvekben levő adatok a családi értesítőbe, ezen körülmény az „Észrevétel“ rovatban megemlítendő.

Más szabályokat kell követnie a lelkésznek azon családi értesítők kiállításánál, melyeket a katonai hatóságok kívánnak a hadkötelesektől s a már tényleg hadi szolgálatban álló egyénektől, azoknak a tényleges szolgálat alól való felmentési, nősülési, illetőleg sza- badságoltatási ügyeiben. Ezen családi értesítőkbe ugyanis bejegyzendő az illető családban előfordult összes születési, esketési és halálozási eset. Ha pedig „a család egyik vagy másik tagjának születési vagy halálozási napját a családi értesítőt kiállítani köteles anyakönyvvezető nem képes igazolni, mivel például a család egyik vagy másik tagja más egyházban született, illetőleg halt meg, az ily körülmények, amennyiben döntők, az illetékes anyakönyvvezetők által kiállított külön születési vagy halálozási bizonyítványok által igazolandók.“ (Utasítás a véderőről szóló 1889. VI. t. ez. végrehajtása tárgyában. 56. §. 3. pont.)