Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1890-10-01 / 3. szám

51

nem sanyargattam az özvegyet, nem hazudtam a biró előtt, nem ismerem a hazugságot, nem tettem semmi tiltott dolgot. Munkásaim felügyelőjére nem parancsoltam több dolgot, mint a mennyit kellett végeznie. Nem voltam hanyag, nem voltam munkátlan, nem erőszakoskodtam, nem tettem semmit, mi az istenek előtt gyűlöletes dolog volna. Nem éheztettem senkit, nem okoztam fájdalmat senkinek. Nem öltem, nem rendeltem meg csalárdság által a gyilkosságot. Nem sikkasztottam el a templomnak szánt kenyeret, sem az istennek szarnám készített áldozatokat. Nem loptam el a halottak ételeit vagy burok- jait, melyekkel bepólyázva voltak; nem szereztem igaztalan nyereséget. nem hamisitám meg a gabonamértéket, nem szántottam el másnak földjéből, a sűlymértékben nem szereztem igaztalan nyereséget. Nem vettem el a csecsemők szájából a tejet, nem vadásztam a szentelt barmokra legelőiken; nem fogtam tőrrel a szentelt madarakat, nem halásztam a szentelt halakat tavaikból. Nem oltottam el a szent tüzet időn kivül, nem sértettem meg az isteni időszámítást az áldozatokkal, nem akadályoztam meg az Istent a körmeneten. Tiszta, tiszta vagyok,“

De nemcsak a vallás, hanem a törvényhozás is mutatja, hogy mennyire szárnyalta túl az egyptomi nép a többi, akkortájban élt népeket. A törvényhozás főleg a büntetőjogra és a kultusra vonatkozik.

Az első törvényhozó Mnevesznek (Menes) neveztetik, a ki rábírta a népet arra, hogy írott törvényeket fogadjon el. A második törvényadó Szasziches volt regy mély belútásu férfiú, ki főleg az isteni tiszteletet rendezte s a földmérést és asztronómiát tanította.“ Harmadik törvényhozó Szcszotrisz volt, a ki különösen a hadviselés terén tűnt ki. Ezen férfiú uralkodása alatt érte el Egyptom fénykorát s ha már a XVIII. dynastia korában oly lendületet vettek volt a műveltségi viszonyok, a mint föntebb le van írva, úgy II. Ramszesz (Szeszosztrisz) korában, a XIX. dynastia legnagyobb királyának korában bizonyára szintén ily kedvezők voltak, ha csak nem kedvezőbbek.'

Nézzük csak az ipszambuli sziklatemplomot! Mily nagyszerű mű; nagyságában fenségesnek mondhatnák. A szebuavölgyi két sphynx hasonlóképen bámulatba ejti a szemlélőt. Ezeken kivül majdnem minden városban találunk emlékeket, a melyeknek legnagyobb része Ramszesztől ered „a kit a mindenség ura táplált és nagyra növesztett.“ őt mondhatni Egyptom ujraalkotójának. De míg egyfelől tettei miatt bámulnunk kell őt, másfelől zsarnoksága elhomályosítja az ő alakját. Felmaradt ugyanis egy levél, a melyet Amenemam könyv-