Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1890-10-01 / 3. szám
44 a papnöveldébe, a kik csak alig tudtak olvasni és Írni. Mit lehetett ezektől várni, midőn négy évi tanulás után a nyilvános pályát megkezdték ? S valóban a papoknak legnagyobb része hazánkban a reformatio előtt oly tudatlan volt s e mellett annyira megfeledkezett hivatásáról, hogy arra, hogy a nép szivébe vallásosságot csepegtethetett, vagy elméjét a szent tanokkal megvilágosíthatta volna, épen nem volt képes. így a vallásosság nem táplálva a szivet, üres formaisággá vált. S az alsó papságnál épen nem volt jobb a főpapság sem, sőt mondhatjuk, hogy az elsők is az utóbbiak után indultak. „A püspökök nagy része — mondja Horváth Mihály, — a világi urakkal fényben, világi kedvtöltésben vetélkedve kéjelgett, s hogy azokat költséggel győzze, kincskeresésben fáradozott. Többeket meg is említ, név szerint Zsigmond pécsi, Yárday Pál egri érseket, kik közül az első kereskedést, a második uzsorát űzött. Nem kímélték ezek még alsóbb hivatal társaikat sem, sanyargatták, elnyomták őket. Ennyire eltért a papság s vele az egyház hivatásától, czél- jától s enynyire romlott meg a nép erkölcsisége.. Mi segíthetne ezen alaposabban, mint a protestantismus két fő elve: az önvizsgálat és a népnevelés. E két dologra volt szükség nálunk, hogy az igaz vallásosság virága újból kihajthasson, mit a hívek mélyen érezve és óhajtva, szabadítóként üdvözöltek a reformátiót, mint olyat, mely a romlott állapotból kimentheti őket. Az egyház romlott állapotának élénk érzete mellett azonban különösen két szellemi ok készítette elő a hitjavítás útját hazánkban. E két szellemi ok, mondhatjuk munkásságnak is: a humanismus és a husziták tanai. Mindkettő oly fontos szerepet játszik, hogy czélszerűnek tartom hosszasabban foglalkozni velők, kifejtvén minde- niknél, miben áll, s mennyiben alkalmazható a mi viszonyainkra. Vegyük először a humanismust, melyet hogy megérthessünk, térjünk vissza eredetére. A humanismus olasz föld gyümölcse, melyet a Konstantinápoly elfoglalása után oda menekült latin és görög tudósok alapítottak meg s virágoztattak fel. Rossz oldala mellett, hogy t. i. pogány világnézetet terjesztett el a keresztyén vallásban, mely még a főpapoknál is észlelhető volt, különösen helyeslendő benne az, hogy felébresztette a régi remekírók olvasása után való vágyat, ismertette azok szépségeit s végre áttért magának a szt. Írásnak tanulmányozására is. Ezen irányt a Piacensában született Valla Lőrincz indította meg az által, hogy a vulgata hibás fordítását kijavította, miközben tapasztalván a tanok eltérését az irás szellemétől, erős történeti kritikával
