Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1890-10-01 / 3. szám

39

is csak egy rövid időre, mert hiszen ha különben volna, nem kellene ismételni, mert egyszer-mindenkorra megtisztulnának minden bűntől. De az áldozatokat ismétlik, tehát nem szűnt meg a bűn, miből világosan következik, hogy az ó testamentomi törvény által rendelt érzéki áldozat nem felel meg czéljának, hatástalan és igy értéktelen.

Szembeállítja ezzel szerző az új testamentomi áldozatot s a 40 Zs. 7—9. versekből vett idézettel bizonyítja, hogy Jehova nem talál tetszést ezen érzéki égő vág}’ véres áldozatokban, mert azok nem törlik el a bűnt, hanem egyedül csak az Úr akaratának szívből valő betöltése. Krisztus Istennek akaratát jött betölteni s jött önként mint mondá : „imhol vagyok én, hogy cselekedjem, Isten, a te akaratodat.“ S ezen akarat nem volt más, mint Krisztus testének áldozatni adása bűneink bocsánatára, mi által még egyrészt eltörölte az első, Istennek úgy sem tetsző áldozást és az újat mint utolsót egyszer s mindenkorra meghozta, addig másrészt az ő testének minden időkre szóló bűntörlő feláldozása által megszentelt bennünket, hogy mi is Isten fiaivá, akaratának teljesítőive legyünk. S most már ha a mózesi törvény főpapját s áldozatát s ezzel összefüggő minden vallásos intézményét az új szövetségével összevetjük, azt találjuk, hogy mindenben csak az előkép és teljes kifejtés, a halvány másolat és a tökéletes valóság ellentéte mutatkozik. Ott a pap gyakorta s ugyanazon áldozatokat hoz, de eredménytelenül, — itt a Krisztus még soha nem is hozandó egyetlen áldozatot teljes eredménynyel; ott a pap mint szolga állva s a Szentélyben csak dolga végeztéig maradva áldoz, — itt a Krisztus, mint Fiú, leül az Úr jobbjára s ott marad örökké, mig nem az Ítélet napján megítél eleveneket és holtakat; ott a sok áldozatos csak a testet s azt is csak ideig-óráig tisztítja meg, — itt a Krisztus egyetlen, de annál drágább áldozata a lelket s örökre megszentelte; ott a szövetség is múló, külső, csak köbe vésett törvény, — itt a Krisztus áldozati halála által megpecsételt szövetség örök, benső, a szívbe Írott, a lélekbe vésett Istenige; ott a nép bűne folyton kihívta az Urat, hamissága, álnoksága kisértette az Istent, — itt a Krisztus szövetsége áldozata eltörölte a bűnt s arról az Ur többé nem emlékezik meg, a hol pedig a bűn meg van bocsátva, ott nem kell többé áldozat. íme ennyivel értékesebb áldozatot hozott a mi főpapunk, melyet nem kell, de nem is lehet többé imételni s igy most már a zsidó kultus minden intézményével érték és értelemnélkülivé vált, mert a Krisztusban a belső törvény szabadsága lépett életbe.

Szerzőnk az áldozat felfogásában ismét eltér Páltól, ki az ó- testámentomi áldozatokat nemcsak hogy az új testámentom áldozató-