Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1890-09-01 / 1-2. szám

első szövetségnek is voltak istentiszteletre rendelt czereinoniái és e világi szentséges helye“, de később a jelenre vonatkoztatva folytatja „az első sátorba mindenkor bemennek a papok.- Szerzőnk most a mózesi sátor tökéletlenségét is ki akarja mutatni, a mi világosan bizonyítja, bogy a mózesi vallás és annak minden eszköze és intézménye csak az igazinak halvány másolata, de egzszersmind előképe, út- készítője s hogy ennek következtében e tökéletes vallás főpapja a Krisztus is messze fölötte áll a mózesi vallás főpapjának. A zsidó vallás is, mint a többi korabeli vallás is, érzéki volt. Az érzéki vonást magá ból az istenfogalomból s az érzéki jellemet az istentiszteletből még ekkor nem lehetett eltörölni, mert sokszor épen az tetszett leglényegesebbnek. A zsidók úgy fogván fel Istent, mint ilyent s mint egyetlent, csakis egy helyen lakozónak tudták elképzelni. Istenről alkotott fogalmuk szellemi volt ugyan, de a mindeniittjelenvalóság képzete még ismeretlen volt előttük. Innen van, bogy a Mózesén kivül más sátort nem ismertek el valódinak s később is az ezt leképlelő jeruzsá- lemi templom volt egyetlen templomuk, az egyedül szent s a 182-ben Kr. e. megfutott főpap által Leontopolisban épített templomot sem ismerték el soha az előbbivel egyrangúnak.

A mózesi vallás „e világi szentséges helyének“ berendezését ismerteti velünk a levél szerzője. E sátort építették, emberek csinálták; tehát kézzelcsinált. (VIII : 2.) Két részből áll : az elsőben volt a csillár (a salamoni templomban tiz darab, itt csak egy), az asztal és a szent kenyerek. Ez asztal épen a szent kenyerek bemutatására volt szánva, tehát az áldozathozatalnál fontos szerepet játszott. A sátornak ezen első részét „Szentének nevezték s egy vastag teveszőr függöny választotta el a második belső résztől, melynek neve „Szentek szente“ volt. Ez, mint már neve is mutatja, a főrésze volt a sátornak s ebben voltak elhelyezve a zsidó vallás legdrágább ereklyéi. Itt volt az arany tömjénező, helyesebben az arany füstölő oltár, mert a főpap által bemenetele alkalmával használni szokott tömjénező a kincstárban volt elhelyezve; itt volt továbbá az arany beeresztésekkel ékeskedő szövetségláda, mely a kaid invasio alatt elveszett. E szövetségláda volt a zsidóság legbecsesebb tárgya, mit még a száműzetésben is magukkal hordoztak. Ebben voltak éltévé a szövetség táblái, Áronnak ki virágzott vesszeje és az égből hullott mannával, mint Isten kegyelmének látható jeleivel telt aranyveder. A láda két végén egymással szemben két cherub állott, melyek ökör- lábaikkal s ezernyi szemeikkel az erőt és belátást személyesítették; folyton a ládára néztek s szárnyaikkal fedezték azt be. E két cherub