Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1891-05-01 / 10. szám
OOJ testület belső ügyeiben. Az állam tisztán passiv szerepre: a felügyeletre szorítkozik; a protestánsok teljesen függetlenül szervezkedhetnek, szabadon választhatják felsőbbségüket, meghatározhatják tanrendszerüket, tankönyveiket, szóval olyan szabadsággal élnek, mely igazán páratlan a maga nemében. S ezt a szabadságot, a bécsi béke biztosította, s az 179091-iki XXVI-ik t. ez. meghatározta autonómiánkat, tiszteletben is tartotta minden kormánya hazánknak. Igaz, furcsán jött létre ez a törvény; az országgyűlés kezdeményezte ugyan, de a törvényt úgy egészében, mint részleteiben a király állapította meg, az országgyűlés csak mintegy tudomásul vette azt; akárcsak az aranybulla, vagy pedig az angolok hires magna chartá ja! De ezen jelleme biztosított e törvénynek azután olyan tekintélyt, melyet nemcsak a nemzeti kormányok tartottak tiszteletben, hanem a melyet még a törvénytelen, absolutistikus hatalom is mindig respectált. Hisz mindnyájan tudjuk, hogy az Ötvenes évek hírhedt napjaiban, midőn semmi sem volt szent a kényuralom előtt, midőn országgyiilésileg hozott törvényeket semmisítettek meg g hazánk egész közigazgatását fenekestül felforgatták: az 1790 91-iki vallásügyi törvényt egyetlen újjal sem merték bántani; s a protestánsokra vonatkozó törvénytelen pátensekkel szemben ezen törvény alapján álló nemzeti reactio ellenében mit sem tehettek. (Vége következik.) A joggá lett szabadság ünnepén. Nagy, régi múltat ünnepelni jöttünk, Szivünk repes, ajkunkon hálaének. A rég letűnt múlt árnyéka mögöttünk. Az ünnepek zajától újra éled: Reménynyel kezdett küzdelem, dicsőség, Majd mártiromság, álnok árulás, Körüllebeg, mi egykoron letűnt rég, Mint szellem órán képzelt látomás. •f- -I* + + •!* •»* -í* CSARNOK.
