Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1891-05-01 / 10. szám
219 é9 vele tartó világiak nevében újra ellenmond. A papság ezen fellépése arra kényszerité Teleki József grófot, hogy ő meg az evangélikusok nevében ennek mondjon ellent. Különben a már törvény erőre emelkedett királyi válaszra nézve ezen eilemnondásoknak semmi hatásuk nem volt, jelentőségük is esak annyiban van, a mennyiben alkalmat adtak Batthányi József herczeg primásnak egy nagyon is engeszte lékeny s a bíboros főpapnak mindenesetre esakis díszére szolgáló beszéd elmondására. Ebben védelmébe véve a papságnak az egész országgyűlés alatt tanúsított magaviseletét, ellenmondásukra vonatkozólag kinyilatkoztatta, kogy mindenkinek arra kell törekednie, hogy annak alapja és oka magában megszűnjék : „a kedélyek nyugalmát pedig csak úgy érhetjük el, ha ág. és helv. hitvallása polgártársainkat, kik a polgári jogok és rokonság által úgyis hozzánk vannak csatolva, az örök béke és egyezség végett királyi rendelet adta legszabadabb vallási gyakorlatukban valódi és őszinte szeretettel szemléljük, szeretettel, mely nem verseng és senkinek sem irigye, s tőlük ugyanazon szeretet viszonzását várjuk.u Mindenesetre méltó szavak Magyarország első főpapjához! Az országgyűlés utolsó, márczius 12-iki ülésén még egyszer szóba jött a vallás ügye, de csak azért, hogy Teleki József gróf ugocsai főispán az ág. és helv. hitvallású evangélikusok nevében szívből fakadó köszönetét mondjon, mindazoknak, kiknek segítsége, közreműködése mellett ezen nemcsak az evangélikusokra, de az egész hazára, az egész magyar nemzetre nézve oly fontos törvényjavaslat törvénynyé válhatott. Közönetet mond az igazságos fejedelemnek, köszönetét, forró szívből jövő, szívhez szóló köszönetét mond a róm. katholikus rendeknek, kik kezdettől fogva olyan méltányosak voltak s olyan állhatatosan küzdöttek más hitvallású polgártársaik jogaiért. Köszönetét mond a róm. kath. főpapság azon részének is, mely vagy egyenesen előmozdította ügyünket, vagy legalább akadályokat nem gördített annak méltányos elintézése elé. A kisebbségnek pedig összes hitrokonai neveken őszinte szeretettel nyújtja jobbját s jól esik hinnie, hogy ellenkezésük csakis hivataluk iránti buzgóságukból eredett s az életben tettel mutatják meg, hogy ugyanazon szeretettel viseltetnek ev. polgártársaik iránt, mint a minőt most ezek kinálnak ő nékik. Végül mindeneket a haza és az igazság szent szerelmére kér fel: tartsák meg ezen törvény minden egyes pontját, „miben egyébként kételkednie sem szabad, mig olyan fejedelmet s olyan főpapot ád az ég drága hazánknak, mint a milyenekkel jelenleg dicsekedhetünk !w * * *
