Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1891-05-01 / 10. szám

ördög maga ik csupán teremtmény, kinek teremtő hatalmat nem tulajdoníthattak, — ellenkezett volna ez Jahve eszméjével, mert korlátozta volna mindenhatóságát. Sátán néven említi a gonoszság szellemét I. Krón. 21. 1. v. Zách. 3. 2. stb.

Salamon halála után a nemzeti egység felbomlott. Jeroboám Dánban és Bethelben aranyborjút állíttatott s ő maga buzdította a népet a bálványképek imádására mondván: „Eleget jártatok már Jeruzsálembe, imhol a te Isteneid ó Izrael! kik kihoztak téged Egyp- tom földéről“ (I. Kir. 12. 28—29).

A zsidó törzsek közül egyedül Juda maradt hu Jahvehoz, a többiek bálványimádókká lettek. Itt lépnek fel a héberek legnagyobb reformátorai: Illés és Elizeus próféták, kik erkölcsi és értelmi fensŐhb- ségiik tudatában, szellemük benső ösztönzésében Isten sugallatát vélték hallani s igy azon szent meggyőződésben léptek fel nemes törekvéseikkel, hogy ők Istennek választott emberei, kikkel ő sokszor rendkívüli módon közli akaratát. Ezen állítással nem tagadtam meg a prófétismus magasztos voltát, sőt állítom, hogy a mennyiben a próféták vallásos eszméikből merített szellemi erejükkel az államélet minden erét áthatották, annyiban az erkölcsösség, a vallás javára, Isten dicsőségére szolgáltak s ennyiben az emberiség szellemi megváltásra czélzó isteni gondviselésnek eszközei voltak.

A Kir. kve I. 18. f.-ben a Kármel hegyi két oltár története van elbeszélve, hol Illés igy veti fel a kérdést a népnek: „Meddig ingadoztok kétfelé? Ha Jahve az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt.“ Ismeretes azon versenynek eredménye, mely a próféta és Bál 400 papja között lefolyt. A nép megrohanta papjait s egytől-egyik lemészárolta. Baáltól való elfordulásuk azonban korántsem volt oly tartós, mint a milyennek Illés első hatásából következ- tetnők, hiszen a Jehu királyi ház szintén lemészároltatta Jezabel királynét a Baál papjaival s hiveivel együtt, a család maga később ismét megbánta s visszatért bálványaihoz. Izraelt a történelmi fejlődés folyamán a belviszályok vihara könnyű hajóként ide s tova hányta, vetette adddig, mig az isteni kijelentés világa mellett prófétáinak kormánya által partot ért. Királygyilkosság, pártoskodás, szent helyek megfertőztetése, az assyrokkal viselt szerencsétlen kimenetelű harczok Izraelt kiforgatták biztos állásából s megérlelték az idők méhében lassanként és észrevétlenül fejlődő, születendő eszmékre.

Fogalmunk lehet azon zűrzavarról — ha olvassuk Ezékhiel próféta könyvét, — mely a hébereknél vallás dolgában létezett. 0 ugyanis könyvének 8. fejezetében igy Írja le vízióit, melyeknek azonban