Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1891-04-01 / 9. szám
196 rülhetett. A czél mindenesetre szép s nemes volt, hiszen a tudományok universalis egyesítését, az egyetemes művelődésnek legrövidebb utón való elterjedését tartotta Leibnitz ennél a problémánál szeme előtt. Legjellemzőbb jellemvonása ez Leibnitz mindenben universalístikus egyesitést s harmonikus közvetitést létrehozni törekvő tevékenységének s egyéniségének. (L. Fischer Kuno Bölcs. tört. I. k.) B. P. Hitem — mindenem. Képzeletem tarka pille, csapodár; Egy virágból, ha megunta, másra száll, Ibolyáról — rózsatöre, Hímes rétről — zöld erdőre. Az értelmem kőszáli sas, fennen száll, Zöld virányon, föld göröngyön az nem jár; Fel az égnek tör keményen, S mig nem éri, meg sem pihen. Akaratom óriás tölgy, nem hajol, Féreg rágja, jég hasítja; de dacol; Zúgó szélvész, bősz fergeteg Ostromolja: s ő nem enged! Gránit szikla, égverő hegy a hitem, Század, ezred vele szemben semmi sem! Áll szilárdon rendületlen, Mert alapja rendithetlen. Játszi pille a virággal nyugszik el; Szem világát sas a napról veszti el; A nagy tölgy is múlandó: Csak hitem az állandó! Dedinszky János. CSARNOK.
