Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1890-09-01 / 1-2. szám
11 messiást s igy középen áll a pali és jánosi christologia közt. Hogy Jézus a teremtésben részes, s az Ur dicsőségének fényét viseli, hogy ő elsőszülött, ki szavával mindeneket táplál s hogy még az angyaloknál is magasztosabb: minden levelünk cbristologiai felfogásának a p hi lói Aő^o^-eszmével való rokonságát s a páli christologia tovább- ftíjlesztéssét mutatja (Pfieiderer), mit bizonyít az is, bogy a synoptikus vióg $éov-t itt találjuk először combináiva a puilói X/tym; .Véoi val. (Schwegler) De Krisztus nemcsak az ó-szövetség szószólóinál s közvetítőinél, hanem magánál e szövetség megkötőjénél a próféták legnagyobbikánál Mózesnél is nagyobb, ki csak annyiban hasonlított Jézushoz, a menynyiben tisztét híven betöltötte, de mig ő szolga volt az Urnák házában addig Krisztus úr s igy „ez annyival nagyobb tisztessége vagyon annak, a ki a házat építette, a háznál.“ (III. 3.) A óiQÚnmv viog világosan kifejezi a két vallásalapítónak személyiségének egymáshoz való viszonyát. S .midőiK szerzőnk az új szövetség közvetítőjét ily magasztos világításban iiemutatta, levonja a következtetést. Ha már az angyalok által adatott beszéd erős volt és minden bűn és vakmerőség az ő jutalmának igaz fizetését elvette (II. 2.), annál inkább a Krisztusnak, mint isteni személynek szövetsége. A zsidó vallást a szolgák közvetítették, ezt maga az Ur s ha mégis annak mellőzése szigorú büntetést vont maga után, annál inkább ezé, mert a mennyivel magasabb a Krisztus a prófétáknál és az angyaloknál, annyival nagyobb az ő szövetsége és így a vele járó üdv és büntetés is. S hogy a Krisztus mint ennyire nagy. mint Istenfiú. mint a teremtés részese mégis egyideig az angyalok alá emberré aláztatott, annak egyszerű oka az ő főpapi tisztének teljesítése. Közte és az Atya között bizonyos alárendeltségi viszony van s midőn az üdvöt az emberekkel közvetíteni akarta, le kellett szállania istenségének fenségéből s emberré kellett lennie. Krisztus személyisége fölényének kimutatása s az ennek ellentmondani látszó megalázottsága és halála, csak Krisztus főpapi tisztségének tárgyalására szolgál átmenetül. A főpapi kellékek. IV. 14—V. 10. Ha szerzőnk eddigi tárgyalását vizsgáljuk, különösen két dolog ragadja meg figyelmünket. Az egyik az, hogy midőn a kijelentések közvetítőit egymással összehasonlítja, mindig vallásos kegyelettel szól azokról. A próféták rég letűntek ugyan, de magasztos irataik őrzik emléküket s a zsidó nép előtt soha el nem feledhető nagyságokká váltak. Az angyalok szemmel nem látható érzékfeletti lények, kik 2*
