Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-09-01 / 1-2. szám
23 társai is a magok hitvallását a császár és birodalmi gyűlés elé ter- jeszték s most már az ő nézeteinek is sok követője akadt a „Germania Superior^-ban, úgy a maga, mint in nomine universarum civi- tatum Helvetiae reformatorum előterjeszteni szükségesnek látta. Tulajdonkép apologeticus mű, úgy a római egyház, mint a lutheri egyház hívei ellen védve a maga álláspontját, — de ép ezért, mint Zw. egy műve sem, nem nélkülözi az itt-ott nagyon éles polemikus hangot sem. Beosztása majdnem azonos a rFidei Expositio“éveI, a mennyiben, mint itt határozottan kiteszi, a symb. Nicaenum és Athanasium alapján tárgyal s körülbelül 12 pont közül az I., trinitás és theologiai, christologiai, a II—XII. anthropologiai. soteriologiai (különösen a VIII. p. úrvacsora, szentségtan) és eschatologiai kérdéseket tárgyal. — Minket leginkább az I. p érdekel. b) Ez irat christologiája. Rövid, az Athanasium trinitás-tanát magában rejtő bevezetés után rátér Zw. a christologiára s az emberré-levést teljesen úgy, a mint az Athanasiumban megvan, elfogadja, de hozzáteszi, hogy az I—i természet az e—it in hypostaseos, sive personae, íilii Dei uni- tatem oly módon öltötte fel, hogy az emberi nem képez külön személyiséget, de felvétetett Isten fiának elkülöníthetlen, oszthatlan és elválasztbatlan (indissociabilis) személyiségébe, vagyis úgy, hogy, bár mindenik természetlényegét (ingenium) és sajátságait megtartó, mégis mindkettő benne valóságosan és természete szerint jelenvaló : mind. emellett a természetek sajátos (distinctae) tulajdonságai és működése (opera) meg nem zavarja a személyes egységet, ép úgy, mint az ember teste és lelke nem alkotnak két külön személyiséget, bár, a mint egyrészt természetük szerint a legkülönfélébbek, úgy másrészt különös tulajdonságaik és működésük szerint hatékonyak is (pollent). Mindamellett az ember, ki ezekből áll, nem két, hanem egy természet: így Isten és ember is egy Kr., Istennek öröktől fogva s embernek az idők mértéke (dispensatione) szerint az idők végéig (prae existentia — praesentia) fia, egy személy, egy Krisztus, tökéletes Isten, tökéletes ember, nem, hogy az egyik természet másikká lenne vagy megzavartatnék, de mindkettő megmarad sajátosnak és a személy egység e mégis a sajátosságok daczára nem bomlik fel — disjungatur. — (De Zwinglinél, mint fennebb rámutattunk, épen ez nincs megmagyarázva : honnan van, hogy egy s mégsem egy a Krisztus?) — E szerint — ú. m. Zw. — egy s ugyanazon Krisztus éhezik, szomjazik, eszik, iszik, jár-kel, tűr, szenved, de a vétekre való hajlandóság nélkül „haec enim erat justitia, ut is, per quem creati suraus omnes, in
