Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-03-01 / 15 szám
1G6 S csoda lön! A verőfényes tájra Egy nem remélt nap borít szemfedőt. Egy csillag sincs a néma éjszakába’, Hol lángoló nap égett azelőtt! A lomb — lehullt. A száraz, puszta tájon Busongva ül egy-egy árva madár, Hallgat az is — mit megtanult a nyáron, A dal, a dal az elfeledve már . . . Magyar szabadság, te szálltál sírodba, Te hanyatlál le fényes csillagunk! Habár csodás volt születésed napja, Csodásb a nap, a melyen gyászolunk. Ott Budapest a márcziusi fényben, Világos itt a nyári alkonyon . . . Az bölcsőd volt, mely ringatott ölében, Ez koporsód lett bús ravatalon! S mi fájdalmunkat enyhítette volna, Veled borúit el kéklő szép egünk, A ki megtanítson hitre, bizalomra, — A dalnokot se hagytad itt velünk . . . De tarlott tájon, sívár messzeségbe Tenger-morajként hangzott jóslatunk : Tavasz a télre, hajnal jő az éjre, Magyarra szabadság! Feltámadunk! Az eperjesi ág. hitv. ev. hittanintézeti testület által rendezett emlékünnepély minden pontjában sikerült műsora végül a következő volt : 1. „Hymnus.“ Énekli a theol. dalkör. 2. „Elnöki megnyitóbeszéd.“ Tartja Sztehlo Gero, IV. theol. testületi elnök. 3. „A ledőlt szobor.“ Irta Petőfi, Sándor. Szavalja Kármán István, II. theol. 4. „Talpra magyar!“ Énekli a theol. dalkör. 5. „Alkalmi beszéd.“ Tartja Kovács Andor, II. theol. 6. „Feltámadás.“,Irta Bartók Lajos, szavalja Friedrich Zsigmond, II. theol. 7. „Szózat.“ Énekli a theol. dalkör. ——sz. BELÉLETÜNK. — Helyreigazítás. Id. Szentiványi Márton kerületi felügyelő, liptómegyei főispán úr ő Excellentiája egy hozzánk érkezett iratában kijelenté, hogy a lapunk f. évi 14-ik számának 128-ik lapján közölt azon állítás, hogy a liptómegyei
