Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-06-01 / 17-18. szám
viszony abnorimitása, már érinti ugyan a bűn lényegét, de még oly formai, hogy annál meg nem állapodhatunk, hanem tartalmivá kell azt tennünk, jelesül a tényleges életben létező tapasztalati bíin vizsgálása által. De mindenek előtt a protestáns theologiai fejlődés és vizsgálódás elvi kortlátainak, a sz. Írásnak és a reformátorok theologiájának tekintetbevételével. a) A szent írás bűntana. Mindenekelőtt szembeötlő a Genesis 111.-ban elbeszélt bűneset története, melynek tartalmával együtt az egyházi tan a formát is megrögzítette és a tapasztalati bűn okáúl mint concrét eseményt állította fel. Annyi tény, hogy az elbeszélés, ha nem is való, de igaz történet (Nitzsch). A bűn kezdetét, i bűnös élet kifejlődését máskép nem is gondolhatjuk, mint a hogy a * Genesis 111. elbeszéli, csakhogy nem ez egy concrét esetben, hanem minden egyes esetben úgy alakúi meg a bűn. Egyébiránt az elbeszélést tt inkább a bűn tartalma szempontjából veszem tekintetbe. Miben állott Adám bűne? Abban, hogy tudatosan és szabad akarattal megszegte Isten parancsát. A tartalom tehát az, hogy a bűn az embernek Isten akaratával való ellenkezése, mely cselekvésben nyilvánul. A felfogás tehát nem csak egyoldalúan erkölcsi, hanem egyoldalúan Áírvényleges is. Ehhez hasonlít, a későbbi profetismust kivéve, az egész ó testa men tóm bűnfogalma. Ha az említett bűneset elbeszélését, az *gész Thórát és nehány más jellemző helyet tekintetbe veszünk pl. Ezek. XVIII. 20—31; Jer. síralm. III. 39—43; II. Kir. XIV. 6; /. Móz. XXIV. 16. s. t. b.) kimondhatjuk, hogy az ó testamentum izerint a bűn az embernek külső csesekvés, avagy mulasztás által faló ellenkezése Istennel, mindig viszonyulásban a Thorára, mint [sten kijelentett akaratára. A bűn egyetemes, magára vonja Isten mntetését, a külső romlást és halált. Az újszövetség felfogása mint mindenben, ebben is sokkal nélyebb, a mennyiben nemcsak magát a cselekményt, hanem az annak dapjáúl szolgáló érzületet is megitéli, úgy hogy ez értelemben kiil- <őleg jó tett lehet gonosz is, ha rúgója rósz. E tekintetben jellemző íz a magyarázat, melyet Jézus a hegyi beszédben a Thóra egyes >ontjai fölött mondott. (Máté V: 17—48). Jézus szerint a bűn ionok és exclusiv szemben állás Istennel, hitetlenség (Ján. III. 19; /. 38. 42), önszeretet (Ján. XII. 43.), Isten iránti közöny (Ján. V. 44). V bűnre kisértő a test gyengesége (Máté XXVI. 41). A bűn önigaz- lágosság (Luk. XVI. 15). Jakab apostol a bűnt mindenekelőtt az unberi érzékiségben, annak érvényesülésében látja, s határozottan iltakozik az ellen, hogy a bűn Isten által adott kisértés (1. 13—15).
