Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-03-01 / 15 szám
gyökerezik e sajátságos vallásos világnézetben, mely úgyszólván az egész keresztény egyház történetén végig húzódik, s mely a különféle korokban oly különfélekép, egymástól eliitőleg módosult. A raysticismus az által, hogy a vallásosságot az emberben annak tulajdonképeni székhelyén- a kedélyvilágában, az érzelem mélységében kereste mindég, nagyon jó hatással volt a vallásos életre; s jó hatással volt különösen a középkorban, midőn a vallásos élet terén Í9 a rideg philosoj)hiai spekuláczió uralkodott. De tévedett ezen irány, midőn a vallást kizárólag az érzelem világra szorította, teljesen mellőzvén a szellemnek többi tehetségeit, sőt a legtöbbször bizonyos megvetéssel tekintvén a végtelen Istent felfogni, megismerni hasztalan fáradozó értelemre ; csupán csak arra törekedett, hogy az ember az ő érzelem világában teljesen beleolvadjon az Istenségbe, abban elmerülvén vele egyesüljön, a mely törekvés szükségkép az embernek magának istenitésére vezetett. A közös élet testvéreinél azonban a mysticismus egészen új s egészségesebb alakban lépett fel, a mennyiben teljesen gyakorlativá lett. Náluk a mély vallásosság minden rajongásra való hajlamtól menten, — a mire pedig a mysticismus rendszerint nagyon hajlandó, — gyakorlati tevékeny szellemmel párosult. Épen ez által voltak oly jó hatással korukra, ez által lettek bizonyos tekintetben korszak- alkotók. E gyakorlati mysticismusnak folytonos nyilvánulása volt egész életük. Közvetlen ebből folyt nevezetesen az egyesület czélja, mely nem volt egyéb, mint a keresztény életnek gyakorlása 9 terjesztése. Miben állott tehát náluk a keresztény élet gyakorlása? Hogy e kérdésre a feleletet megadhassuk, tekintetbe kell vennünk, hogy a közös élet testvérei az apostoli kort vették fel mintaképül. Ezen épül fel 9ajátlagos életrendjük, mely a belső lelki épülés, munkálódás mellet a külső testi munkát is, nemcsak hogy el nem vetette, sőt a legsürgetőbben követelte. Mint Pál apostol a szellemi munkára való készülés mellett a sátorszövet készítés mesterségét is elsajátítá, úgy ők is teljesen önmaguk végeztek minden az egyesület élet fenntartásához szükséges munkát. S a kiválóbbak sem resteltek még az ételek készítésével sem foglalkozni. Természetesen űzték, sőt fejlesztették a különféle mesterségeket, iparágakat is, s aligha tévedünk, midőn azt állítjuk, hogy Németalföld későbbi felvirágzásában, különösen az ipar terén nem kis részök van a közös élet testvéreinek. — Már e külső tevékenység által is nagyban eltértek a szerzetesektől, kik úgyszólván egész életüket csak a folytonos ascesisben töltötték el s vajmi kevés gondot fordítottak a testi munkára. Egyik legjelentékenyebb s az egyesület szellemével teljesen
