Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-02-01 / 14. szám
144 tani bizonyára nagy udvariatlanság lett volna, a mit pedig a királyi körökben forgolódó Nádasdytól nem várhatunk. Nádasdy 1560-ban súlyos betegen feküdt Becsben. Betegsége alkalmával többen látogatták meg s ezek közt volt a pápa követe is. Mit beszélt Nádasdyval ez a követ, azt nem tudjuk, de a megjegyzésből, mit ezen beszélgetésre Nádasdy, nejéhez küldött levelében tesz, gyaníthatjuk. S ez a megjegyzés a következő: „Tudja ű szent atyasága, hogy nem vagyok én Luther, de meglátja ű szentsége, hogy a Lutherok ellen szolgálni akarok néki.“ Eltekintve a kifejezés homályosságától, az világos, hogy itt Nádasdy nyíltan tagadja, hogy ő „Luther“, jobban mondva : Luther követője. Aligha csalódom azonban, ha állítom, hogy itt Nádasdyból a politikus beszélt, a ki belátta azt, hogy ha magát nyiltan Luther követőjének vallja a szigorúan róm. kath. udvar kegyét s következéskép fényes állását vesztheti el, azt az állást, a melyen a protestan- tismusnak oly nagy szolgálatot vélt tenni és tett is. De nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy ha a későbbi időben joggal hittagadónak nevezhetnénk is valakit ily tettért, ebben a zavaros, folyton hullámzó, megállapodás nélküli korban nem szabad oly kemény mértéket alkalmaznunk. Különben ám vitassák róm. kath. irók ezen nyilatkozata alapján Nádasdy róm. kath. voltát, azt magok is be fogják látni, hogy nem lehetett valami szilárd hitű róm. katholikus az, a ki a pápáról csak per „atyasága“ beszél. S ha Nádasdy nyiltan róm. katholikusnak vallja is magát, levelezései azt mutatják, hogy tetteivel, gondolkodásmódjával meghazudtolja saját szavait. — Mai, vallástalan korunkban, igazán jól esik át-olvasni azon levelek sorozatát, melyek mindegyikéből a legmélyebb vallásos meggyőződés, hit, remény és szeretet tündöklik; melyekből az élet könyvének, a bibliának ismerete, szeretete világlik ki annyira, hogy bennök a bibliai kifejezések használata egész Önkénytelennek tűnik fel. Nem a megtagadott Luther befolyása érvényesül-e itt? Nem a Luther által felújított vallásosság sugárzik-e ezen levelekből, melyekben igen gyakoriak a vallásosságról tanúskodó ilyen kifejezések: „hála Istennek, bizzál Istenben és élj az Isten adta eszeddel, Isten tartson meg, imádjátok a nagy Istent“ stb. stb. Vallásosságára nézve azonban a legekklatánsabb példa az a levél, melyet nádorrá választatása után nejéhez intézett. De nem csak általánosságban mondhatjuk el róla, hogy vallásos volt, mert ezzel még
