Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)

1888-02-01 / 14. szám

de nem volt okom sajnálni, mert azokat még ma is tudom. Egy bizonyos rend és megszorításnak természetesen itt is kell lenni!

Láttuk, hogy az utóbbi időben többször változtatták meg az óra és vizsgarendet és még sem értek őzéit. A kérdés meg lenne oldva, ha rövid velős, könnyű átnézető könyveket nyújtanának a tanulóknak. Ezen könyvek anyagát jól kellene betanultatni. sokszor ismételni és a haladás szembeszökő volna. Sok tanár a hosszú, terjedelmes munkákon úgy akar segíteni, hogy a könyvek felét kihagyja, a megtanulandó sorokat aláhuzatja. Hogy az nem a legsikerültebb eljárás világos lesz, ha azt mondom, miszerint így sok összefüggésnélküli gondolat származik, melyeket kín megtanulni. I>e milyen akadályokkal jár még azután a tanulás, ha minden sort külön fel kell keresni, mutatja az. hogy a tanuló egészen elkedvetlenedik mellette. Növeli ezen kedvetlenségét még a nagy időveszteség is és a csúnya czeruza aláhúzás, mely koránt sem tanítja a gyermeket a könyvek kímélésére, sem pedig aesthetikai érzelmét egy cseppet sem fejleszti.

Ezen rövid könyvek mellett ugyanarról a tárgyról nagyobb kiterjedésű könyveket lehetne a tanulók szabad rendelkezésére bocsátani, de csak magány olvasás és tanulmányozás végett. De utóbbinak inkább csak az akadémiákon van helye.

Hogy a könyvkérdés most sincs megoldva nálunk Magyarországban és hogy helyesebb, olcsóbb tankönyvek behozatala égető szükséggé vált, azt bizonyítja több napi lapnak e nyáron tett azon indítványa. hogy hozassák be „tankönyv-monopolium!“

Jobb továbbá a két t. i. a téli és nyári vizsga, még pedig azon egyszerű okból, mert van sok tárgy, melyek csak egy félév tananyagát képezik; másodszor pedig, ha az egész tömeget egy vizsgára hagyjuk — akkor úgy járunk vele mint a túlságos terjedelmű könyvekkel t. i. az ismétlésnél le nem győzhetjük ez óriási halmazt, de elvégezni mégis kell — tehát átvétetik, de csak úgy a hogy. Az eredmény világos! A vizsga pedig ne legyen úgy nevezett „általános vizsga“, mert az semmi egyéb szemfényvesztésnél. A hallgatóság ki van elégítve és dicséri az előmenetelt, pedig ha tudná, hogy a leg több esetben csak is a jó tanulók feleltek!

Vizsgázzanak a tanulók az illető tanár és egy jó censor jelenlétében — vendégek szívesen láttatnak — még pedig úgy, hogy mindenki és pedig sédára felel. Az egyszerű kérdezésre való feleleteknél olyan helyzetbe jön a tanár, hogy nem adhat kalkulust szorgalom, érdem szerint, hanem a hogy az illetőnek szerencséje vagy természetes esze van. A kérdés többnyire általános szokott lenni. Mi már most természetesebb, minthogy a tanuló is általánosságban felel és ezt teheti,