Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-12-01 / 5. szám
103 honnan minden komoly munkára, nemes törekvésre áldás jő, — másrészt az ifjúságban magában, mely szorgalma s munkássága által tette lehetővé azt, hogy ez órában valóban örömünnepélyt ülhetnek. Felolvasta továbbá mélt. Karsay püspök levelét, melyben az sajnálattal tudtára adja a körnek, hogy ünnepélyén személyesen meg nem jelenhet, — de nem mulaszthatja el, hogy legalább levél utján szive mélyéből üdvözölje a kört. Ezek után az énekkar záró chorált énekelt, és a jelen voltak együttesen közös vacsorára indultak. Az emelkedett hangulatot, mely az ünnepély hivatalos részét kitüntette, itt a barátságos társalgás váltotta fel. A poharköszöntők sorát b. Balogh István nyitotta meg, midőn mélt. Karsay püspök úrra emelte poharát s a vendégeket, n. m. a lelkészi kart és a pozsonyi ifjúság küldötteit üdvözölte. A lelkészi kar részéről Nt. Brunner lelkész válaszolt, a pozsonyi küldöttség részéről Mohács Márton. A pohárköszöntők sűrűn követték egymást s bizonyságot tettek egyrészt arról, hogy a soproni lelkészi kar s veiük a soproni egyház melegen érdeklődik a theol. ifjúság iránt, másrészt arról, hogy a tanári kar és az ifjúság között atyai és gyermeki szeretet ihlette viszony létezik. Mutatta ezt különösen Stiegler lelkész úr pohárköszöntőjében, midőn a kör múltja és fényes jelenéből, különösen a mai napon felmutatott eredményekből a még fényesebb jövőre következtetett; a tanári kar részéről Nt. Müllner Mátyás igazgató úr, ki a kör 30 éves korára utalva, azt örömmel és bátran önállósítja s tudja, hogy ezentúl gyámolítás nélkül fogja további pályáját dicsőségesen megfutni. — Vojtkó Bál — ünnepi ódájában említette, hogy Klio e szerény körben ült ünnepről említést nem fog tenni; erre vonatkozólag Müllner Mátyás igazgató úr megjegyzi, hogy Klio már sok szép és nemes dolgot elmellőzött, és N. Sándort hozza fel, ki Achillestől azt az egyet irigyelte, hogy Homerosa akadt tettei megörökítésére; ily értelemben buzdítja a fiatal költőt, ne búsuljon Klio figyelmetlenségén, hanem pengesse lantját azon tudatban, hogy a mit az megörökít, maradandóbb Klió vésőjénél. — Bancsó tanár úr a pozsonyiakhoz szólva kívánja, hogy az az egység tudat, mely eddig fennállott a testvér intézetek ifjúsága között, mely eddigelé is manifestatiót nyert már a „Gondolat“ közös vállalatában, továbbra is úgy éljen a pozsonyiakban, mint a soproniakban; mire Schneider Viktor a pozsonyi ifjúság nevében biztosítja a soproniakat, hogy az a testvéri szeretet, mely az elődöket közelebb hozta egymáshoz, tiszta lánggal most is ég, mi abban is nyert újólag kifejezést, hogy a pozsonyi ifjúság nagy lelkesedéssel egyhangúlag elfogadta a soproniak meghívását s elhatározta, hogy a soproni testvérek önképzőkörének örömünnepén képvi
