Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)

1888-12-01 / 5. szám

lesz, s minél komolyabb lesz, annyival tökéletesebb lesz az egyetértés a lényegesben a szent írás és az Aug. Conf. között. Szemére vetették a pápisták a mi egyházunk híveinek, hogy hiszen micsoda norma szerint vizsgáljuk és kutassuk a szent írásban letett igazságot, — quot capita tot Sensus — s kiemelte, mily aránytalanul helyesebb álláspont az. midőn az egyház, azaz a pápa bir egyedül az irás magyarázat jogával és kötelességével! Igen ám, ha mi is hajlandók volnánk az isteni igazságot azonosítani a pápa. bár csalhatatlan böl- cseségével, akkor tán igazuk volna, csakhogy attól távol állunk! — A ini egyházunknak nincsen oka félni a szabad kutatástól, a tudomány haladásától, a mi egyházunk nem kényszerült soha arra. hogy a haladó culturát az ördög müvének bélyegezze. A mi egyházunk nem uniformizálhat soha, a külső különféleség közönyös, mert a benső, a szellemi egység az igazságra való törekvésben adva van. Az Isten országa Organismus, mely egyes szervekből áll, — s minél sajátosabbak az egyes szervek, minél sajátosabban oldják meg külön külön feladatukat, annál egészségesebb lesz az Organismus. A mi egyházunk sohasem követelheti azt hívétől, hogy sacriHcium intellectus-t hozzon mint a pápa egyháza; Aquinói Tamás egyenesen jónak látja mondani, „a mi eszünk az Isten adománya az igaz, de azért kaptuk, hogy lemondjunk róla; mert arra az igazságra, melyre az ész segítségével csak hosszú és tekervényes úton jutunk el, készen bukkanunk a pápa egyházában.“ Köszönjük szépen, de nem kérünk belőle. Sobsem leszünk hajlandók az igazságot a róm. kath. ha mindjárt egyedül üdvözítő egyház, vagy a pápa, ha mindjárt csalhatatlan őszentsége bölcseségé- ben keresni. A „credo, quia absurdum“ pedig bőn. sőt egyenesen isten- káromlás.

Mégis minél művésziesebben védené valaki ama tételt, hogy az észre az igazság keresésénél szükség nincs, annál inkább árulná el saját eszének használhatóságát ép akkor, midőn ily csúf módon visszaél vele; az pedig, hogy az ész maga maga alatt vágja a fát, nem volna egyébb öngyilkosságnál. — Ellenben az igazság utánni vágy, melyet a reformatio az emberben újra fel költött, mely a Conf. Augustanában bő táplálékot talált, oly mélyen gyökerezik legbensőbb lényegünkben, létünk feltételeivel, s az emberi méltósággal oly szorosan egybe forrott, hogy még Ázsiának népei is, melyeket pedig cultura és lelkienergia tekintetében tagadhatlanul messze felülmúlunk, erkölcsi törvényeikben egyenesen szabálylyá emelik a tudományos látkör tágítását, hogy Indiában múlhatlan kötelessége a tudós Brahminnak a folytonos tanulás és tanítás, és Arábia ábrándos prófétája a Koránban minden hívőnek meghagyja: „törekedj ismereteid bővítésére a világ végéig!“

93