Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-12-01 / 5. szám
í 91 így a pápisták közül is sokan megismerték az evangyeliomra alapított tan igazságát, — azon igazságot, mely az Ágostéban jelenvolt követek jelentései, és a nyomban következett fordítások utján széles e világon ismeretessé lón! — Alár a birodalmi gyűlés idején német nyelven az egész birodalomban kézről kézre járt sok ezer példányban a hitvallás, és rohamosan terjedt spanyol, franczia, olasz és angol nyelven egész Európában, úgy hogy tisztelettel szóltak ezentúl a protestánsokról nemcsak Németországban, de Európa minden országában is, — és az evangyéliom éltető magva a legtávolabb vidékeken is termékeny talajra esett. Az evángélmiak ez után új lelkesedéssel, új erővel, új élettel állottak szilárd hitök mellett. — Mily külömbség ezen emlékezetes nap, és ama kilencz év előtti Worrasi napok közötti Itt már nemcsak a császár és a birodalmi rendek előtt állottak és pedig tümürültcn szivükben hő imával, hitvallásukban igazolásukat benyújtván, hanem az egész keresztyén világ előtt, teljes egységben minden igazán hivő és keresztyén kedélylyel az egész világban, — oly magaslaton, melyről istenben vetett bizalommal nézhettek jövendő évezredekre; kimondták meggyőződésüket, igaz hitüket bátran, nyíltan és rettenthetlenül; elkül- dötték hitvallásukat a pápának, — a franczia, angol, portugál királynak, minden egyetemnek, — úgy hogy joggal emlékezünk meg ma a reformatio emlékünnepén azon napról, mely a megkezdett műnek koronája, mely az evangélmi egyháznak létet adott, — mely naptól fogva a Confessio Augustana az evangélikus egyház sarkköve és alapja! A hitvallás tehát örvendetes lendületet hozott a protestantismus életébe, új sürgés-forgást keltett mindenfelé. — De valamint minden, a leghasznosabb dolog is, ferde használat által károssá is lehet, nem maga a dolog, hanem azon viszony, melybe a dologhoz helyezkedünk, úgy a Confessio Augustana is jelentőségének ferde, helytelen felfogása által káros volt az utókorra. Ugyanis a protestánsok között nemsokára akadtak olyanok, kik a hitvallás iránti tiszteletüket csak úgy vélték igazán tanúsíthatni, ha lemondva saját egyéni fejlődésökrői a vallás terén, mindenben az ág. hitvallásnak nem szellemét, de betűjét tekintik a protestantismus próbakövének, s rövid idő alatt kifejlődött oly orthodox merevség, oly türelmetlen seholasticismus, mely nemcsak hogy becsületére vált volna a középkori scholastika virágkorának, hanem azt sokban felül is múlta. — A Krisztusból kiinduló reformátor szelleme, mely minden emberi tekintélyt, császárt, pápát, zsinatot elvetett, újra elhalaványodott, s már most a Conf. Aug. betűje kötötte meg a lélek, a szellem szárnyait. Mi természetesebb mint az, hogy
